A blogom olvasói, bár nem tették szóvá, talán észrevették, hogy elmaradt a 2019-es évértékelő poszt, s nem volt 2020-as előrenéző sem. Be kell vallanom, a tavalyi év utolsó részében megfordult a fejemben, hogy felhagyok a babrablog menedzselésével. Először éreztem úgy, hogy inkább teher, mint kikapcsolódás. Aztán amikor nekiláttam volna a felszámolásnak, azt kellett látnom, hogy hiába az egyre ritkább bejelentkezésem, napi szinten vannak olvasóim, s néhány követőm is akad. Így végül csak visszahúzódtam a csigaházamba, s úgy voltam vele, majd jelentkezem, ha van mit megmutatni.

Eljött az idő, bemutatom a 2020-as év hőmérséklet takaróját, s annak első negyedéves előrehaladását. :)

Ímhol az idei takaró, karanténtól kókadozó növénnyel...

Az idei takaró ötlete már tavaly augusztusra kiérlelődött. Követek facebookon egy alkotót, időnként a blogjára is ellátogatok. Nagyon inspiráló a teljes működése, s remek hangulatú fotókat, szuper ingyenes mintákat posztol. Nos, Annás tavaly elindított egy bejegyzés-sorozatot egy takaróról, ami az általam követett kötős-horgolós csoportokban nagy takaróhorgolást indított be. Nekem is nagyon tetszett a hatszögtakaró, de tudtam, hogy az éppen aktuális takaróhorgolás mellett nem fér bele. Így aztán kiötlöttem, hogyan lehet Annás mintájából hőmérséklet takarót alkotni. Megterveztem a mintát nyáron, decemberben beszereztem a fonalakat, s januárban nekiestem.

Az idén használt fonal a YarnArt Jeans, 55% pamut - 45% műszál. A tavalyi takaró előtt már nagyon rég nem használtam tisztán műszálas fonalat, akkor azért döntöttem a Stylecraft Special DK mellett, mert féltem, hogy egy pamut takaró túl nehéz lenne, illetve a hatalmas színpaletta is mellette szólt. Ám sajnos rá kellett jönnöm, hogy lehet akármilyen prémium minőség, nem szeretek műszállal dolgozni. Illetve pont az utolsó hetekre a színutánpótlással is nehézségeim támadtak (ez mondjuk pont az üzlet szokatlan rendelési metodikájának köszönhető), így nagyon könnyen lemondtam az újbóli használatról. A YarnArt Jeans mellett leginkább az szólt, hogy a szomszédunkban levő Röltexben biztosítottak róla, hogy egész évben rendelik, mindig van készleten. A színei is szépek, a tapintása is finom, s az eddigi három hónap használat alatt tényleg semmi panaszom nem volt rá.

Az idei színskála is változott a tavalyihoz képest, mivel akkor a legfelső és legalsó értékhez rendelt fonalat nem állt módomban használni. Így az ide skála:
0°C alatt: sötétkék
1-5°C:        pávakék
6-10°C:      kék
11-15°C:     zöld
16-20°C:     sárga
20-25°C:     narancs
26-30°C:     eper
30°C fölött: piros.

A napi hőmérséklet megállapítására idén is az OMSZ napi jelentésének délben mért értékét használom, s a számokat, s színeket egy táblázatban és egy rajzon is vezetem. Hogy némi száraz, statisztikán alapuló tény elhangozzék: idén, Budapesten, délben a leggyakrabban 5-10°C közötti értéket mértek. Amúgy sötétkékből eddig 2, pávából 3, kékből 5, zöldből 2, sárgából 1 gombóc ment bele, s az összehorgoló színből a negyedik adagot fogyasztom.

A napi színek számontartására szolgáló rajzon láthatjátok, hogy van pár nap elmaradásom
(kifogytam a szükséges színekből, s még nem tudtam pótolni őket)

A tavalyi takaró ágytakaró szeretett volna lenni, ha nagy lesz, ám mivel elszámoltam magam a horgoláspróbánál, nem tudott felnőni a feladathoz. Sima takaróként viszont nagyon bevált, szeretjük.

Néha nekünk is megengedi, hogy használjuk...

Az idei esetben már az első sorral elértem a végleges szélességet, így biztos lehetek benne, hogy megfelelő lesz a méret. Ami még kérdéses, hogy az eredeti minta összehorholásánál az volt a szempont, hogy a színe oldalon minimálisan jelenjen meg az összehorgolással járó "dudor", ennek érdekében a fonák oldalon egy nagyon markáns összehorgolási textúra rajzolódik ki. Bevallom őszintén, nekem utóbbi oldala sokkal jobban tetszik, úgyhogy szerintem mi kifordítva fogjuk használni. :)

Összehorgolási textúrák egy erősen színhelytelen fotón.

A legutóbbi sujtásos posztomban említettem, hogy az idei tematikus ékszerekből már négy elkészült. Természetesen megint a sajátom váratott magára, de ma azt is összeraktam, így jöhet az ismertetés. Azért is fontos ez a bejegyzés, mert az ékszerek tulajdonosai sem biztos, hogy rájöttek az ihlet-forrásra, és ennek valahol örülök is. Ennek ellenére remélem, hogy ez a beismerő-írás homlokra csapkodó felismeréséket hoz, miszerint: nahát, tényleg!

Amikor kitaláltam az idei tematikát, nagyjából a tavalyi hercegnőssel egy időben, még sejtelmem sem volt róla, hogy mire elkészülnek az ékszerek, nagyon is aktuálissá válik a téma. De nem is ragozom tovább, jöjjenek a brossok, s az előképek.

Tádááámmm! A vezérfonal a Downton Abbey hölgyei voltak. Két szempont alapján választottam előképet: egyrészt vagy csak "lenti" vagy csak "fönti" lány lehet ihlető (mint kiderült ebből a képből, a fentiek mellett döntöttem), másrészt a karakter jellemző színei legalább olyan meghatározóak voltak, mint a személyiség, mikor egy-egy barátnőmnek ítéltem őket.

A Sybil brosst egyértelműen a legfiatalabb Grantham-lány homlokpántja ihlette, de ehhez a szetthez képest olyan szürkéskékek is belekerültek, amik inkább az ápolónői viseletét jellemezték.

Szegény Rose-ról nem találtam vidámabb képet ebben a szettben...A Rose bross esetében is a homlokpántból indultam ki. Nagyon szerettem ezt a darabot készíteni, a szalmagyöngyök egészen egyedivé tudták tenni, s a színeit tekintve tökéletesen passzol a tulajdonosához.

A Cora brossnál ennek a ruhának a sujtás mintáit próbáltam ötvözni a karaktert egyébként jellemző színekkel, mert szerintem így passzolt leginkább a tulajdonosához. Illetve itt öltött először testet az a gondolat (annak ellenére, hogy a Sybil brossnál szándéktalanul is így választottam), hogy az ékszer nemességét adhatja az, hogy ásványokból építem fel.

A Violet brossnál a kalap gömböcös díszítését próbáltam megidézni, ám amikor megrajzoltam a mintát, az kísértetiesen emlékeztetett egy Peng Edit karkötő központi motívumára, amit kifejezetten szerettem csinálni. Így végül azt gondoltam tovább, különböző méretű és árnyalatú ametiszt gyöngyökkel.

Az Edith-brosst magamnak készítettem. Amennyire ellenszenves karakter volt a sorozat elején, úgy vált egyre inkább a kedvencemmé a végére. A stílusáról nem is beszélve... Azt a fajta hivalkodástól nem mentes, ám elegáns, aranyokban, korallokban gazdag színvilágot próbáltam belerakni a brossba, ami az utolsó évadban jelent meg az öltözködésében. Ebben az esetben konkrét motívum, amiből kiindultam volna, nem volt... Sajnos a közepére tervezett rózsakvarcot sem sikerült megszerezni, így kilóg a többiek közül a Swarovski-kristályokkal. Dehát ez Edith, általában kilóg a többiek közül...

Az, hogy csak brossok készültek idén, valamennyire mutatja azt, hogy az én ízlésem is változott. Ékszerek terén sokkal visszafogottabb lettem, ezeket a díszesebb darabokat csak alkalmi viseletként látom magam előtt. Ráadásul ezeken a tematikus darabokon kívül nem is csináltam semmit ezzel a technikával idén. Azt nem állítom, hogy többet nem sujtok, mert ma kimondottan élveztem az Edith bross elkészítését, de nem is első a to-do-listemen a technika. Meglátjuk, mi lesz jövőre.

Eltelt az év fele. Ezt mondjuk kicsit fáj leírni. Viszont egyúttal azt is jelenti, hogy itt a második nagyobb lélegzetvételű beszámoló életem elő hőmérséklet takarójának alakulásáról.

Azok kedvéért, akik eddig nem találkoztak volna a futó projekttel, itt egy link az év eleji felvezetőhöz, és egy másik az első negyedéves poszthoz. Ez az összefoglaló mindkettőnél rövidebb lesz, mivel minden létező bonyodalommal még az első hónapban kellett megküzdenem.

Talán az egyetlen újkeletű probléma, hogy ahogy egyre terebélyesedik a nagyi, egyre kevésbé egyenesek az oldalak. Valamiért a közepe behúzódik, a sarkok elnyúlnak. A 3-5. fotón még próbáltam korrigálni, a 6. esetében már olyan látványos a tendencia, hogy meg sem próbáltam leplezni. Őszinte érdeklődéssel várom a január első hetében esedékes mosást-blokkolást, hogy akkor helyrezökken-e a formája.

A színhasználatról: nagyon vártam, és nagyon jó élmény is volt átélni, ahogy a sokáig egyeduralkodó zölddel elkezdett birokra kelni a sárga, míg júliusra eljött a teljes színpaletta-váltás. Itt a nyár, na.

És hogy néhány tényszerűséget is írjak az érzéseken és megérzéseken kívül:
- színek: [sötétkék (-6-0°C), kék (0-6°C),] türkiz (6-12°C), zöld (12-18°C), sárga (18-24°C), narancssárga (24-30°C), eper (30-36°C);
- méret: kb. 90x90 cm;
- sorok száma: 46;
- pálcák száma: 12972.

Tavaly év végén elindítottam egy bejegyzés-sorozatot a sujtásoláshoz való viszonyomról, de a legfontosabb posztig, a tematikus ékszerek bemutatásáig nem jutottam el, így most ezt pótolom. Jöjjenek a Hercegnő-ékszerek.

Ha emlékeztek, írtam arról, hogy miket készítettem Peng Edit segítségével, és hogyan alakultak a saját tervezésű ékszereim, majd beharangoztam, hogy van egy kollekció is. Oké, ez elég fellengzős elnevezés, de valami ilyesmiről van szó. Van négy barátnőm, akikkel még mielőtt beszippantott minket a felnőtt-lét soha rá nem érős mocsara, időnként tartottunk egy-egy Disney-napot. Ilyenkor egész nap rajzfilmeket néztünk, és addig ettük a rózsaszín muffinokat, míg már cukrot nem hánytunk (©S.M.). Viszont ezen alkalmak hatására mindegyikünknek lett egy hercegnő alteregója. A tavalyi évben így mindenki olyan ékszert kapott, amit az ő hercegnője ihletett. További magyarázkodás helyett jöjjenek az ékszerek és az ihletforrások. Remélem, nem kell sokat magyarázni a bizonyítványomat. :)

forrás: wikipedia / disney wiki

Idén még nem jártam Editnél, viszont négy szülinapi ékszer már elkészült. Talán most kevésbé egyértelmű, hogy honnan merítettem, lehet, hogy maguk a lányok sem tudják. De ha előbb nem, szeptemberben, miután a saját brossom is elkészült, egy hasonló bejegyzésből ki fog derülni.

Év elején megígértem, hogy negyedévente bejelentkezem majd a hőmérséklet takaró állásával, így eljött az első beszámoló ideje.

Ha valaki most kapcsolódna be, itt tudja felvenni a fonalat a témával kapcsolatban. A januári bejegyzésben leírtakhoz képest történt némi változás, nem feltétlenül pozitív hozadékokkal, de már megtanultam vele együtt élni, hogy nem pont olyan lesz a takaró, mint terveztem. Ez is a lényege szerintem ennek a projektnek, hogy alkalmazkodni tudjon az ember a körülményekhez.

De mielőtt a változásokról írnék, mutatom az első három hónap fázisfotóit.

Szóval az úgy volt, még az elején, hogy egyráhajtásos pálcákkal készül, naponta két oldal a nagyiból, tehát fél kör a négyzetből. Aztán amikor a második héten már 10x10 cm-s volt a négyzet, sejtettem, hogy a próbahorgolásnál elszámoltam valamit - konkrétan egy kettes szorzó kimaradt a matekból, és a 250x250-esre tervezett takarónak 5 méteres oldalhosszak néztek ki. Ezt azért mégsem hagyhattam.

Gyorsan visszabontottam az egészet, és elkezdtem kísérletezni, hogy hogyan lesz jó a méret. A színek elvesztése miatt nem aggódtam, mivel táblázatban vezetem a napi hőmérsékletet, így ezt a részét könnyű volt rekonstruálni. Kipróbáltam úgy, hogy félpálcával napi két oldal - még ez is három méter fölötti végső oldalhosszt adott ki. Kipróbáltam rövidpálcával, de azzal simán vállalhatatlanul csúnya volt a textúra. Kipróbáltam egyráhajtásosokkal, úgy, hogy csak napi egy oldalt horgolok be. Ez már közelített, de még ez is túl nagynak tűnt. Végül úgy döntöttem, hogy félpálcákkal dolgozom, és napi egy oldalt horgolok be, tehát egy negyedkört. Így ez a kérdés megoldódott.

S akkor mégis mi a problémám? Kiderült így három hónap után, hogy túlparáztam, félpálcák helyett maradhattak volna az egyráhajtásosak, mert így most végül kisebb lesz, mint szerettem volna, kb 160x160 cm-es. Ami szintén nem kicsi, de elvesztette giga-ágytakaró jellegét, aminek szántam. Másrészt nagyon bosszant, hogy behorgolva a kékem és a türkizem szinte teljesen egyforma színű, a fotókon nem is lehet megkülönböztetni. Élőben is csak a megfelelő megvilágításnál. De ez most már szintén így marad.

Azért pozitív élményeim is vannak a horgolás kapcsán. Mindig nagyon izgulok, amikor bekerül egy új szín a takaróba. Jellemzően csak egy csík, és aztán napokig semmi. Aztán újra előkerül az a szín, aztán napokig semmi. Aztán elkezd sűrűsödni, és felvenni a versenyt az addig egyeduralkodóval. Napról napra öröm látni, hogyan működnek együtt a különböző fonalak. És ugyan kicsit tartottam tőle, hogy ha egy körön belül akár négy szín is bekerül, zűrzavaros lesz az eredmény, most már azt gondolom, hogy ha kicsit randomnak is tűnik az összeállítás, összességében nagyon szépen ki fog rajzolni egy átmenetet. Minél nagyobb a takaró, ez annál látványosabb.

És hogy néhány tényszerűséget is írjak az érzéseken és megérzéseken kívül:
- színek: sötétkék (-6-0°C), kék (0-6°C), türkiz (6-12°C), zöld (12-18°C), sárga (18-24°C);
- méret: kb. 40x40 cm;
- sorok száma: 23;
- pálcák száma: 3384.

Július első hetében folyt. köv. :)

Eljött az új év első napja, eljött az egész éves horgolós projekt első 12 egyráhajtásos pálcája, és a poszt, amiben mesélek róla.

Mi az a hőmérséklet takaró?
A hőmérséklet takaró egy olyan, jellemzően horgolt (de lehet kötött is), kézimunka-termék, amihez minden nap hozzáraksz egy újabb egységet a napi hőmérséklet alapján. Mivel 365 egységből áll össze, jó esély van rá, hogy az év végére takaró méretű darab lesz. Gúglizzatok rá, pikk-pakk érteni fogjátok, miről van szó.

Én kb. két éve láttam először ilyet, és nagyon tetszett az ötlet. 2018-ban azért nem vágtam bele, mert volt betervezve egy kötött takaró, nem akartam párhuzamosan csinálni a kettőt. Hát most fogom, mert nem készült el a tavalyi sem, de ez más kérdés. Valamikor tavasszal akciózta le a fonal-lelőhelyem a Stylecraft Special DK fonalát, akkor feltankoltam belőle, s ezzel eldőlt, hogy akkor 2019-ben belevágok.

Nem dolgoztam még ezzel a fonallal, de nem volt kérdés, hogy ezt választom a projekthez. Ez egy nagy kiszerelésű (a többé-kevésbé általános 50 grammos helyett 100 grammos gombócok), prémium akril fonal. Szuper választás takarónak, mert nem lesz olyan nehéz mint egy pamutból készült darab, és nagyságrendekkel egyszerűbb lesz mosni, mintha lenne benne gyapjú. Ezen kívül befogadhatatlanul nagy színpalettája van, s míg a pamut vagy gyapjú esetében nehézséget okoz, hogy szezonális jellegű az utánpótlása, ez többé-kevésbé van a polcon mindig.

És akkor most lássuk az én tervezett hőmérséklet takarómat!
Először is nem oda-vissza horgolós lesz, mert nem akartam sima csíkosat - bár az is tud jól kinézni. Én egy gigantikus nagyinégyzetet fogok horgolni, aminek az első sora elkészült a mai napon, viszont az összes többi nap az évben egy-egy fél sor lesz, tehát a négyzetnek mindig két oldala. Így összesen 183 sorból fog állni a négyzet, ami egyráhajtásos pálcákkal, ha nem csalt a horgoláspróba, egy durván 200x200 cm-s takarót fog kiadni. Az eleje nagyon haladós lesz, de év végére megszívattam magam, ezt már most látom... (Hiszen napról napra többet kell majd horgolni, ahogy nő a négyzet.)
Sokat gondolkodtam a hőmérsékleti skála összeállításán, meg hogy mi alapján döntsem el a napi hőmérsékletet. Végül kilenc színből álló skálát állítottam össze, amint az a képen is látszik, a kapcsolódó hőmérsékleti-beosztással együtt. Az adott nap hőmérsékletét pedig az OMSZ napi jelentésében szereplő, Budapesten délben mért érték fogja meghatározni.

Egyelőre a képen látható fonalmennyiséggel készültem be, ez színenként 200 g, tehát összesen 1,8 kg fonal. Nem tudom, hogy mire lesz elég, és hogy mi történik, ha valamelyik elfogy, és nem tudom azonnal pótolni. Ahogy azt is kíváncsian várom, hogy mi lesz a sorsa a takarónak, ha elutazunk valahová? S vajon befejezem 2019 december 31-ig, vagy majd 2020 januárjában hozom be az év közben felhalmozott elcsúszásokat? Megannyi kérdés, amire menet közben fog kiderülni a válasz. 

Minden esetre azt megígérhetem, hogy negyedévenként bejelentkezem majd vele. :)

Végigpörgetve a mappát, amiben a facebookra feltöltött, elkészült babrálmányok sorakoznak, meglepődtem, hogy ennyi dolog belefért az évbe. Valószínűleg az elmúlt pár hét emlékei dominálnak, amikor az év végi határidők szorításában rengeteget dolgoztam, és tényleg semmi másra nem jutott időm. Ám a babra (katt baloldalt a fb-ikonra, ha érdekel) arról tanúskodik. hogy bőven jutott idő a különböző tűkkel (kötő-, horgoló-, gyöngyfűző-) való bűvészkedésre is.

Úgy tűnhet, hogy kevesebbet kötöttem-horgoltam idén, de becsapós a kép, hiszen egy-egy kötött darabot elkészíteni nagyságrendekkel hosszabb idő, mint egy-egy ékszert. Ám ha megnézem azt a fonalkupacot, amit márciusban töltöttem fel, mint idei alapanyag, kiderül, hogy egy projekt kivételével, ami még folyamatban van, az összes gombóc átalakult a tervezett végtermékké. :)

És ezek mellett a darabok mellett ott sorakoznak a nem tervezett, de kihagyhatatlan amigurumi-ajándékok, mint felüdülést hozó ujjgyakorlatok.

De valóban, ez az év a sujtás éve volt. Messze vagyok még attól, hogy befejezettnek tekintsem a sujtásolás rejtelmeiben való megmerítkezésemet, de rengeteget tanultam a technikáról idén. Számos ékszert készítettem Peng Edit útmutatásai alapján, és elkezdtem kísérletezni a saját tervezéssel is, ami a kezdeti bátortalan próbálkozásoktól eljutott a barokkosan burjánzó darabokig.

Illetve elkészült egy tematikus sorozat (fellengzősen kollekció), aminek a blogon való bemutatásával még tartozom - talán a jövő évi második poszt róluk fog szólni, de addig is felrakok egy montázst:

És az év meglepetése: a Dropsos együtthorgolós kendőmről szóló poszt kikerült az index2 főoldalára, és több százan olvasták! Meglepő és szuper érzés volt ez. :) 

No és mit tervezek 2019-re?

Pár hónapja elhatároztam, hogy például egy évig nem nyúlok kötőtűhöz. De a már emlegetett év végi hajrá miatt legalább három projektem átcsúszott a következő év elejére. Ám ha azok elkészültek, tényleg elteszem a kötőtűt.

Ugyanis eljutottam abba az életszakaszba, hogy már nem tudok további tevékenységeket zsúfolni az életembe, valamit mindig el kell engedni, hogy valami új jöhessen.

Évek óta gyűjtöm a keresztszemes mintákat, hogy majd ha lesz idő, nekiállok. Így aztán a kötőtűt jövőre hímzőtűre cserélem. Az utóbbi néhány évben egyszer-kétszer elcsábított már a műfaj, de nem volt időm igazán elmélyedni benne. Most nagy izgalommal várom az új technika kibontakozását az életemben. :)

A sujtás biztos marad jövőre is, egyrészt mert Edit időről időre alkot egy csodát, amit muszáj elkészítenem nekem is, másrészt mert már összeállt a fejemben a jövő évi kollekció, így öt ékszer mindenképp fog készülni.

Figyelmesek észrevehették, hogy a horgolótűt nem vettem egy kalap alá a kötőtűvel. Egyrészt mert az amigurumi örök. De főként azért, mert lesz egy egész éven átívelő horgolós projektem, ami szintén évek óta parkolóban van, ám holnap belevágok. Rögtön egy újévi poszttal fogok indítani, hogy elmeséljem, mi is ez a rég várt horgolás, addig pedig egy kép, ami mutat is valamit, meg nem is. ;)

Holnap jelentkezem. :)

Addig is BÚÉK minden kedves kitartó olvasómnak!

A sujtás-technikáról szóló bejegyzéseim második részében arról írok, hogy miért sokkal egyszerűbbek, kevésbé látványosak a saját tervezésű ékszereim, mint amiket Editnél csinálok, s csokorba szedve megmutatom, melyek azok a darabok, amik nem egy tematika mentén készültek, hanem valamilyen különleges alkalom, vagy egy-egy személy inspirálta őket.

Edit ékszereit azért szeretem, mert színesek, bohók, összetettek, áll-leejtősek. Egy-egy darabot 5-15 óra alatt el is készítek. De ezek az alkalmak nem hétköznapi alkalmak, hanem odaszánt napok.

Nem szeretném kisebbíteni a magam tervezte babrálmányok presztízsét, pláne, hogy a legtöbbje ajándékba készül, de tény, hogy nem tudok minden medálra, karkötőre egész hétvégéket rászánni. Így a jelszavam az időhatékonyság: olyan mintákat próbálok álmodni, amik minél rövidebb idő alatt készülnek el, de valamiféle wow-faktort is tartalmaznak.

Ennek az időhatékonyságnak a megvalósításához a következő elveket követem: az ékszer lehetőleg kevés, de annál nemesebb gyöngyből, kőből álljon, kevés zsinór hajlítgatással, s ha összetett darab, akkor az egyes egységekre legyen igaz az előző kettő kikötés. És persze mindig legyen benne valami csillogó. :)

A fülbevalók esetében alapvetően bedugós-párti vagyok, és ha lehet, legyen kicsi. Ehhez képest két hete egy hatalmas, lógós Peng Edit kreációt hordok. Ehhez a váltáshoz kellett az is, hogy rátaláltam arra a típusú akasztóra, ami nem irritálja a fülem. (A szóban forgó akasztót a fülivel együtt itt tudjátok csekkolni.)
A medálok és karik esetében nagyjából az volt a tendencia, hogy a kezdeti egyszerűbb darabok egyre letisztultabbak lettek, majd elkezdtek bonyolódni, ahogy egyre biztosabb kézzel egyre gyorsabban dolgozom. De ez a mondat inkább a következő bejegyzéssel együtt fogja megmutatni az igazát, így további szövegelés helyett mutatom a képeket. :)

Akik Facebookon követik a Babrát, látják, hogy az utóbbi egy évben inkább sujtás ékszerekkel foglalkozom, mint a hagyományos kötés-horgolással. Nos, egyrészt egy így nem igaz, egyszerűen egy-egy elkészült kötött/horgolt darabra akár 8-10 elkészült ékszer is juthat, másrészt ezzel együtt itt a blogon tényleg alulreprezentált a műfaj.

Ezen a tendencián most változtatok, rögtön egy bejegyzés-sorozattal. Az első posztban (tehát ebben) arról írok, hol, hogyan tanultam, tanulom a műfajt. A következőben már a saját ékszereimről és tervezési elveimről lesz szó, a harmadikban pedig az első "kollekcióról" (aminek az utolsó darabja remélhetőleg heteken belül elkészül - juhúú).

Nem is tudom, hogy jött szembe a sujtás ékszer, mint létező dolog. De határozottan emlékszem, hogy amikor amigurumi tanfolyamon voltam (itt írtam róla), már ott szóba került, hogy de szeretnék megtanulni sujtásolni (is). Ehhez képest még két évnek kellett eltelnie, mire ténylegesen elkezdtem vele foglalkozni. Ugyanis arról egészen határozott elképzelésem volt, hogy az esküvői ékszereimet ezzel a technikával szeretném elkészíteni, így a nagy nap előtt több mint fél évvel be is jelentkeztem a kedvenc gyöngyösboltom által hirdetett alkalomra.

A 3-6 órás tanfolyami alkalmakat a nagyon kedves, segítőkész, pozitív energiákat sugárzó Edit tartja - és akkor a kreativitásáról, a csodálatos szín-harmonizáló képességéről még nem is beszéltem. :) (Utóbbi skill-t mindenkitől irigylem, aki rendelkezik vele.)
Elég gyorsan kiderült az is, hogy a sujtás-órák függőséget okoznak. Mi más magyarázná, hogy lassan egy éve túl vagyunk az esküvőn, elkészült Az Ékszer, és mégis rendszeresen megyek Edithez ékszert készíteni? (Természetesen nem egyedüli visszatérőként.)

A tanfolyamon Edit a maga által megálmodott ékszereket tanítja (itt és itt tudjátok őket megnézni) - pontosabban fogalmazva a technika csínját-bínját megtanulhatod tőle, miközben a tervei alapján elkészíted egy-egy ékszerét. Az első fél évben számító módon azokat a darabokat választottam, amik olyan új motívumokat tartalmaztak, amiket mindenképp szerettem volna megtanulni, hogy minél nagyobb tudással vághassak neki a saját ékszereimnek. A férjhezmenős óta pedig hónapról hónapra kerül olyan darab a tanfolyami anyagba, amit muszáj nekem is megcsinálnom.

Hát így.

További szómenés helyett itt egy kis galéria az Edit útmutatása alapján készült ékszereimről.

A legkevésbé sem fűződik érdekem a Drops, mint márka népszerűsítéséhez, bár akik a blogot követik, előttük nem lehet titok, hogy a legtöbb projektemhez az ő fonalaikat használom, és számtalan kötött, horgolt holmit készítettem már az ingyenes mintáik alapján. Most egy különleges lehetőségről fogok írni. :)

Az előző két bejegyzésben a meghívók és dekorációk megálmodásáról és elkészítéséről volt szó. Ebben a posztban a személyesebb jellegű készülődésről, és a kihagyott ziccerekről írok.

Ékszerek

A dekor mellett magamnak is szerettem volna kézműveskedni, nyilván. Egyrészt nagyon időben, másrészt kicsit megkésve kezdtem a készülődésnek ezzel a részével foglalkozni, így kissé felemás lett a történet sikere.

Már évek óta csodálója voltam a sujtás ékszerek világának, de nem olyan műfajnak tűnt, amit csak úgy magamtól ki tudok okoskodni, így tavaly januárban először, s azóta számtalanszor ellátogattam egy pesti gyöngyös üzlet sujtás-tanfolyamára. Igyekeztem minden alkalommal olyan ékszert választani, amivel új trükköket tanulhatok, hogy minél szélesebb legyen a tudásbázisom, mire a saját ékszeremet elkezdem elkészíteni.

Lullaby Photoghraphy/babra

Végül egy fülbevalóból és nyakláncból álló szettet varrtam meg az esküvőre. Három fontos szempont vezérelt, amikor megálmodtam a fazont: legyen egyszerű, passzoljon a ruhámhoz, és hogy a fülbevaló bedugós kivitelű legyen - imádom a lógós darabokat, de hosszú ideig nem bírom elviselni őket. Az akkori sujtás-tudás szintemhez mérten elégedett vagyok az eredménnyel. Ma már lehet, hogy egy kicsit ötletesebb megoldásokkal dolgoznék, de ezek a technikai fogások akkor még nem voltak a tarsolyomban. A fő vágyam így is teljesült - saját készítésű ékszert viseltem, ami méltó volt az eseményhez. A sujtásékszerek egyik legnagyobb előnye amúgy is az, hogy még egyszerű fazon esetén is nagyon mutatósak, és nagy méretük ellenére is rendkívül könnyűek.

Szerettem volna még egy díszfésűt is készíteni az együtteshez, de idő hiányában ezt már kénytelen voltam készen beszerezni.

Amit elengedtünk*

S ha már szóba került, hogy mi maradt ki idő hiányában: két dolog.
Az esküvői mellett a menyecskeruhámhoz is terveztem ékszert, be is vásároltam hozzá, azóta is az esküvői készülődős dobozban csücsül a csomag. Egyszer, ha majd rengeteg szabadidőm lesz (haha...), talán elkészítem.
A másik dolog elmaradása azért érdekes, mert egy olyan elemről van szó, amiben évekkel az esküvő előtt már tudtam, hogy akarom, mégis a szervezés elég korai fázisában elengedtem: a horgolt virágcsokor. Egyszer egy blogon jött szembe, és biztos voltam benne, hogy ennél hozzám passzolóbb esküvői cucc nincs. Aztán amikor elkezdtük az ütemtervet összeállítani, nem igazán találtam a helyét a csokor horgolásnak. És igazság szerint, mire eljutottunk a virágok kiválasztásáig, már azt is láttam, hogy nem erősítette volna a koncepciót, túl sok lett volna. Végül egy fehér lizi-rezgő-sok zöld csokrom volt, natúr csipkével díszítve - a ruhámhoz is remekül passzolt, és az esküvő napjának csodás fényeihez is színeihez is, úgyhogy ez a lemondás igazán jó döntésnek bizonyult.

Lullaby Photography
 

Nagyjából ennyi volt a mi készülődésünk története, köszönöm ha végigolvastátok. Ha még egy kicsit kitartotok, pár mondatban összefoglalom a lényeget.

Ha magatoknak szeretnétek elkészíteni az esküvői dekort, ezekre figyeljetek:
1, Akármilyen korainak is tűnik, nem tudjátok elég korán elkezdeni a készülődést.
2, Mielőbb találjátok ki, hogy mik azok a dolgok, amiket mindenképp ti szeretnétek csinálni!
3, Készítsetek ütemtervet, hogy lássátok, minden belefér-e.
4, Próbáljatok találni egy stílust, motívumot, amit végigvisztek minden apróságon!
5, Hangoljátok össze a színeket!
6, Ne féljetek segítséget kérni! Legyen szó akár szakemberről, akár baráti szorgos kezekről, minden támogatás jól jön ilyenkor.
7, A legfontosabb: ne essetek kétségbe, ha valamit el kell engedni. Nem szabad azon stresszelni, hogy valami nem lesz kész, vagy nem olyan lesz. Próbáljátok kihozni minden helyzetből a lehető legjobbat. Végül is a szeretteiteket, barátaitokat nem az fogja érdekelni, hogy ti csináltátok, vagy rendeltétek; hogy horpadt lett-e egy gömböc, vagy kicsit ferde az asztalszám, hanem hogy részesei lehetnek életetek legnagyobb bulijának. :)

Ebben a szellemben jó készülődést kívánok minden DIY-mániás menyasszonyak és vőlegénynek! :)

Puszi,
E

*Ja, és manikűröztetni sem volt időm. De ez csak az alábbihoz hasonló helyzetekben volt fetűnő. ;)

Lullaby Photography

**Ha az előző két bejegyzésről lemaradtatok, azokat itt és itt tudjátok elolvasni.

Íme, az esküvői DIY bejegyzés második lélegzete. A múlt heti írásban szó volt arról, hogy hogyan jutottunk el a lánykéréstől a dekor fő motívumának és színeinek megálmodásáig. Ebben a részben a nagyipari-kézműveskedős rész leírása következik.

Papírdekor

A következő feladat a köszönőajándékok elkészítése volt. A vőlegény ezen a ponton volt leginkább elemében. Olyasmit szerettünk volna csinálni, ami személyes, csak ránk jellemző, és valamelyes értéket közvetít. Mivel mindenki tudja rólunk, hogy grafománok vagyunk, ráadásul imádunk enni és főzni, és ezt rendszeresen dokumentáljuk is, végül egy kis könyvecskét állítottunk össze, kapcsolatunk eddigi történetét elmesélve, a történetekhez kapcsolódó kedvenc receptjeinket beletűzve. Ennek a a digitális munkálatait ugyancsak én végeztem, a szöveg közös megalkotása után mondhatni, alig volt már dolgom vele: a betűtípus a meghívó miatt adott volt, a grafikus elemeket (amiket a gömböcök ihlettek) szintén átmentettük a meghívóról, és a jegyesfotózásunkon készült szuper képeket is fel tudtuk használni.
Utána jött az újabb közös erőfeszítés: papír beszerzés (sötét pezsgő dekorkarton), nyomtatás, és ezen a ponton derítette ki leleményes párom, hogy ha szépen kérjük, fel is vágják nekünk az anyagot. Így a füzetek fűzési munkálatai már csak két estét vettek igénybe.

Lullaby Photography

Véghajrás programok voltak, de ilyen előzmények után karikacsapás szerűen mentek: a menü és ültetőkártyák, valamint asztalszámozások elkészítése. Azonos design megtöltése új tartalommal.

Befőttek, üvegek, pacsik

Az esküvő előtti utolsó hónapban került sor a már említett esküvői workshopokra, amik alkalmából barátnők gyűltek kis lakásunkba, és hatalmas segítséget nyújtottak az apró de nélkülözhetetlen sorozatgyártási munkálatokban.
A gömbik mellett ekkor készültek el a vázák, mécsestartók, asztali tájékoztatók és a pacsik.

Kezdem a pacsikkal, ha már így a semmiből bedobtam a témát.
Nem szeretjük az emlékkönyveket, időkapszulákat. (Másokéba azért általában írunk.) De nem akartunk minden hagyományt kidobni a kukába, így próbáltunk erre is kitalálni valami mást. Láttam egyszer egy képet, hogy egy iskolai osztály jókívánságait úgy közvetítette, hogy mindenki körberajzolta a kezét, kivágta, kidekorálta, aláírta. Nekünk ez a dolog eléggé megtetszett, de nehezen tudtam elképzelni a családjaink egyes tagjairól, hogy a leves és a főétel között nekiáll körberajzolni a kezét, és kivágni. Így készítettünk a párommal egy-egy sablont a tenyerünkről, a sablonokat kivágtuk, vettünk színes, mintás és fehér kartont. A banda pedig elkészített a sablonok alapján rengeteg pacsit, amire a vendégnek már csak rá kellett írnia mondandóját, beletűzni egy szívószálba, és mehetett a vázába.

Kép: innen
Perpill dobozokból élünk, és nem találtam meg a Pacsicsokrot, hogy befotózzam, és a fotósunk sem készített róla képet. Amíg ezt a hiányt nem pótolom, kaptok cicapacsit. 

És egy ugrással máris a befőtteknél tartunk. A "mi kerüljön az asztalokra?"-kérdésre a következő választ adtuk: vázák virágokkal (fehér liziantusz, rezgő és sok-sok zöld, ellenpontozandó a teríték bordóit), mécsesek. Mibe rakjuk a virágokat és mécseseket? Befőttes üvegekbe. Simán csak úgy? Nem csak úgy, hanem a meghívóról már ismert natúr csipkeszalaggal, és egy-egy zöld vagy bordó masnival feldíszítve. Segítő kezek és egy teljesen alap univerzális ragasztóval elkészült a teljes készlet körülbelül negyven perc alatt.

Lullaby Photography

Ennél kicsit "parább" volt a menükártyák üvegre és asztalszámok hurkapálcára ragasztása, mert voltam olyan érzéketlen, hogy nem nyomtattam plusz példányokat, így a hibázásra lehetőség sem volt. Én jobban bíztam a segítő kezekben, mint a tulajdonosaik, és nekem lett igazam. :)

Lullaby Photography

Masnik és táblák

Hátra volt még a templom-díszítés kérdése. Nem terveztük túlzásba vinni, inkább csak jelzésértékűen. Így aztán minden padnak a "vonuló-folyosó" felőli végére került egy-egy nagy fehér tüll masni, zöld vagy bordó kis szalag-masnival, rezgőcsokorral. Az asztalokra fehér lizi és rezgő csokrok kerültek, és a bejárat mellé kiraktunk egy táblát, melyen megkértük az ismerőseinket, hogy légyszi, ne fotózzanak (megjegyzés: alapvetően a fotósunknak tudtunk örömet szerezni ezzel a kellékkel, mikor neki ajándékoztuk).
Két tájékoztató tábla készült a vacsorahelyszínre is, útbaigazítási célzattal, ezeket utóbb a lakásunkban tudjuk hasznosítani üzenőtáblaként. A három tábla elkészítéséhez 3 db antikolt hatású képkeretre, egy adag táblafestékre, és egy krétafilcre volt szükség. A képkeretekből az üveglapot félreraktam, a fa táblát átdörzsöltem csiszolóval, és egy rétegben lefestettem. (Tipp: Én a közepes kiszerelést vettem táblafestékből, kb. az egytizedét használtam fel, úgyhogy ha csak ennyire kellene az embernek, elég a legkisebb üveg, amit a hobbiboltban adnak.) Száradás után mehetett is rá a szöveg.

Lullaby Photography 

Köszönöm mindenkinek, aki eddig a pontig velem volt. :) Ha kíváncsiak vagytok az esküvői ékszereim elkészítésének körülményeire, és arra, hogy mi nem fért bele az időnkbe, kattintsatok rá a pár nap múlva érkező, befejező bejegyzésre.

Ha pedig az előző kapcsolódó írás maradt volna ki, ide kattintva tudjátok elolvasni.

Puszi,
E

A bejegyzés-sorozat befejező részét itt tudjátok elolvasni.

Az előző posztban megvillantott ígéretnek megfelelően, íme a giga-bejegyzés a tavalyi év óriásprojektjéről. :)

Ugyanis a 2017-es év teljes egészében egy esküvőre való felkészülés jegyében telt. Az a bizonyos esküvő az én esküvőm volt, és mivel szuper férjem van, nem volt ellenére, hogy amit lehet, magam készítsek el a jeles alkalomra. Ebben a bejegyzés-sorozatban arról fogok írni, hogy miket készítettünk, és mi az amit fájó szívvel végül elengedtünk támogató kis csapatommal, mert belehalni sem érdemes a túlzott DIY-ba. Vigyázat: a leírások nagyon részletesek lesznek, mivel az iromány célja a segítségnyújtás hozzám hasonló kétkezi mániásoknak, hogy mire számíthatnak, ha belevágnak egy esküvő dekorálásba.

Lullaby Photography

Előzetes elképzelések

Gondolom minden hajadon (agglegény), aki egynél több esküvőn járt már, idővel óhatatlanul szelektálni kezd: ilyen tuti nem lesz az én esküvőmön; ezt az ötletet magammal viszem -, s idővel lesznek elképzelései arról, hogy milyen is legyen az ő esküvője külsőségek tekintetében. A mi felállásunk úgy nézett ki, hogy a vőlegénynek inkább a hagyományos programok tekintetében voltak "mindenképp legyen, semmiképp ne legyen" elképzelései, a dekoros kérdésekben a fő csapásirányokban rám hagyatkozott.
A lánykérést követően nekem is még csak egy-két dolog volt a fejemben a leendő esküvőnkkel kapcsolatban. Azt szerettem volna, ha steril, profi díszletek helyett meghitt, mintha az otthonunkat öltöztettük volna díszbe az alkalomra érzése lenne a vendégeinknek. Ehhez hozzátartozott az is, hogy tényleg mi csináljuk amit lehet, és hogy sok "hozott" eleme legyen a dekorációnak.

Lássuk, hogy került át ez az elképzelés a valóságba...

Meghívók

Az első dolog, ami egy esküvőről valamilyen benyomást kelt a meghívottakban, az a meghívó. Így számomra nagyon fontos volt, hogy annak ellenére, hogy nem szándékoztuk grafikus/meghívó készítő szolgálatait igénybe venni, minőségi papíron, letisztult formában villantsuk valamit az eseményből.
Illetve a meghívó volt az a dolog, amiről már a lánykérés előtt jóval tudtam egy dolgot: szerettem volna, hogy általam készített horgolt virágok díszítsenek minden egyes darabot. Ez előre vetítette, hogy elég korán el kell kezdeni foglalkozni a feladattal. Így a lánykérés után egy héttel, minekutána Á. is rábólintott az ötletre, már el is készült a kb. 15 darab minta-virág, amit együttes erővel 8 félére csökkentettünk. Rögtön ezután (hosszú-hosszú hetekkel azelőtt, hogy egyáltalán elkezdtünk volna helyszínt keresni, kb. 11 hónappal a D-day előtt) el kellett döntenünk, hogy milyen színekben készüljenek - egyúttal mik lesznek a teljes dekoráció jellemző színei. Némi stresszelés után elhatároztuk magunkat a bordó és a sötétzöld mellett, mondván ha a fene fenét eszik is, most már minden ilyen színű lesz.

Nem szaporítva tovább a szót: a zöld és bordó virágokból kellő mennyiség állt rendelkezésre, mire eljött a meghívók elkészítésének ideje. Kétféle meghívó készült, egy csaktemplomos és egy fullos. Maga a meghívó egy hófehér alapra rakott sötétpezsgő színű kártyából állt, utóbbit én terveztem, szerkesztettem, nyomtattattam, vágtam, s mivel a papírt külön erre szakosodott üzletben vásároltuk, csak az anyagáron több tízezer forintot mentettünk. Ugyanezen a hófehér alapon kapott helyet a horgolt virág is natúr színű csipkeszalagon, kis gyönggyel díszítve (anyósom javaslatára - eredetileg gombbal terveztem a designt, de gyorsan beláttam az igazát). A fullos csomagba került még egy betétlap is, melyre a két helyszínt (templom és vacsora) ábrázoló térképet, hasznos infókat (útvonal terv, éjszakai járatok megállója és menetrendje) helyeztünk el.
Sokan megállapították, hogy nem vagyok normális (ezt rég tudjuk), s a legfőbb kérdés az volt, hogy mindez mennyi idő alatt készült el. Soha nem számoltam végig, de a virágok hozzávetőleg 3 db/óra iramban, a meghívó összeállítás kb 12 db/óra ütemben készült, és körülbelül 80 db készült cakkpakk. Lehet számolni. Időt még ott lehetett volna nyerni, hogy a nyomtatószalonban fel is vágták volna nekünk a nyomtatott anyagot, ezt még ekkor nem tudtuk.

A dekoros

Eszünk ágában sem volt dekorost alkalmazni. Hiszen mi csinálunk minden dekorációt, akkor minek is nekünk dekoros? Aztán úgy alakult, hogy a helynek, ahol a vacsorát tartottuk, volt saját dekorosa, akit nagy lelkesedéssel ajánlottak figyelmünkbe. Mi pedig nézegettük a fotókat a helyszínről, és megállapítottuk, hogy ez a lány komoly varázslatra képes fényfüzérekkel hazai pályán. Ráadásul minél többet bajlódtunk az előkészületekkel, annál biztosabban tudtuk, hogy nem akarjuk az esküvő előtti napot azzal tölteni, hogy termet és asztalokat díszítünk. Nyilván ez egy 30-40 fős esküvőnél más, de nekünk 90+-os vendégsereggel volt dolgunk, így aztán megadtuk magunkat ebben a kérdésben, és egy pillanatig nem bántuk meg. A hely saját dekorfelelőse nyitott volt az ötleteinkre, nem ellenkezett azt hallva, hogy mindent hozunk, de azt szeretnénk, hogy ő rakja össze, és szeretnénk a fénydekorját is igénybe venni. Nagyban megkönnyítette a dolgunkat a jelenléte, úgyhogy mindenkinek ajánlom, hogy ha van rá lehetősége, fogadja el ezen a ponton a szakértői segítséget.

Lullaby Photography

Gömböcök

A dekor fő motívuma azután kristályosodott ki, hogy felfogadtuk a dekorost. A következő szempontok mentén kellett kitalálni valamit: 1, Kapcsolódjon a meghívókon már feldobott horgolós témához. 2, Gyorsan sokat lehessen csinálni, és legyen látványos - horgolás kilőve. 3, Adottak a fényfüzérek.
Heuréka.
Biztos láttatok már olyan kis pamutlabdákat fényfüzéren, egyre több helyen lehet beszerezni hangulatvilágítás céljára. Egy-egy cérnagömb, mint egy-egy gombolyag, felrakhatjuk fényfüzérre, lerakhatjuk önmagában. Ez a megoldás. Így már csak egy gúglizás volt hátra, miszerint hogyan készül (sok-sok pamut cérna, tapétaragasztó és vízi bomba szükségeltetik hozzá), és egy röltexes nagybevásárlás, már mehetett is a gömbölygetés.
Egyetlen hátránya volt az ötletnek: sokkal lassabban készültek a gömböcök, mint ahogy azt előre terveztem (sokkal kevesebb is készült, mint ahogy azt terveztem). Két helyről érkezett megoldás: egyrészt a párom is beszállt, kézügyetlenségére hivatkozását elengedve, valamint barátnők elhivatott csapata két esküvői workshop alkalmával, másrészt a dekorosunk növényi díszekkel kombinálva úgy helyezte el végül a kb. féladag gömböcöt, hogy bárhova néztem, mindenhol volt belőle. Szerettem a végeredményt.

Az egyetlen gömbifüzér, ami a vacsorán a főasztal mögött díszlett, a hétköznapi életben a hálószobánkat díszíti majd. A többi még keresi a helyét.

Lullaby Photography
 

Ezen a ponton megszakítjuk adásunkat. Mivel tényleg brutális terjedelmű lett a beszámoló, három lélegzetre (Vavyan Fable után szabadon) adom közre, a könnyebb befogadhatóság kedvéért. :)

Jövő héten folyt. köv.

Puszi,
E

A bejegyzés második és harmadik részét itt és itt tudod elolvasni.

Kedves Olvasóim, Követőim!

Nagyon hosszú ideje nem írtam, ám ez nem jelenti azt, hogy az alkotás megállt. Mindössze közbejött egy nagyon sűrű másfél-két év: (össze)költözés, munka, egy új blog, egy gigaprojekt. Ami mindeközben lemorzsolódott: a publikálás. Mostantól ez remélhetőleg megváltozik.

Akik a facebook oldalamat követik (katt baloldalt a facebook ikonra), láthatták, hogy néhány hete újra beindultak a posztok, és egy ideje már ezt a felületet is simogatom, igaz még csak a háttérben.
Néhány mondat arról, hogy mik a szándékaim a jövőben ezzel a két csatornával:
Alapvetően facebookon leszek aktívabb, bár azt hiszem ez mindig is így volt -  ott nyomon követhetők a különböző technikák, amikkel megismerkedem, és szinte azonnal kép kerül fel az elkészült babrálmányokról. A jövőben próbálok visszahozni valamit a kezdeti lendületből, és munkaközi fotókat vagy tetszetős ötleteket is megosztok.
Itt, a blogon ritkábban, nagyobb hangvételű, összefoglaló bejegyzésekre számíthattok, illetve ha mások mintáját használom, és ahhoz van hozzáfűznivalóm, a megszokott módon ide fog felkerülni.

És csak hogy konkrét dolgokat is eláruljak a közeljövőben előkerülő témákról: készülőben van egy gigabejegyzés a tavalyi évemet kitöltő óriásprojektről, illetve az utóbbi egy évben megismerkedtem a sujtásékszer készítéssel, ezt is több szempontból körbe fogom járni. És bármi, ami közben eszembe jut. :)

Ebben a szellemben nézek a jövőbe, és remélem, hogy a munkáim amellett, hogy tetszenek, esetleg fel is keltik az érdeklődéseteket egy-egy kézműves technika iránt.

Üdv,
E

Véletlenül bukkantam rá egyszer a LuluLoves blogra. Bevallom, eddig csak a horgolásminták menüpont alatt nézelődtem, de minden alkalommal, amikor meglátogatom, úgy érzem magam, mintha rózsaszín vattacukor felhők között, egy makarontól illatozó világban szökellnék. Ami nem baj. Van, hogy éppen erre van szüksége az ember lányának.

Eddig két mintát használtam az oldalról, ezekről írok pár szót, mutatok néhány képet. Mindkét darabot ajándékba készítettem első körön, de az egyikből már a saját verzióm is megvan, és használom is majdnem minden nap.

Tűpárna

Minta: itt.

Rajongom ezt a mintát. Egyszerű, de nagyszerű. Sajnálom, hogy nem nekem jutott az eszembe. Alap horgoló- és varrótudással egy este alatt elkészíthető.
A horgolás része: két tetszőleges méretű nagyinégyzetet kell horgolni, és egy virágot. A leírás egyértelmű, és jól követhető. Amibe én kicsit belegabalyodtam az első alkalommal, a két oldal összehorgolása, de ez inkább a saját fáradtságomnak, mint a minta készítőjének hibája.
Amitől nem egy fél óra alatt elkészíthető darab, az a belső része. Amit horgolunk, az gyakorlatilag csak egy díszítő huzat. Magát a párnát, ami bele kerül, meg kell varrni. Nekem ez a része tartott tovább. Azért is lett ilyen sötét a nagyik alapszíne, mert egy leselejtezett fekete farmert hasznosítottam újra. Az ebből kivágott négyzeteket szegés nélkül, amigurumi tömőanyaggal kitöltve, pelenkaöltéssel varrtam össze.

Horgolt gallér

Minta: itt.

Ez a gallér volt az, ami eredetileg eljuttatott a blogra. Nem is tudom, mit kerestem, mikor a gúglin szembejött velem a fotója. Beleszerettem, utánakattogtam, és földöntúli boldogságban volt részem, mikor tudatosult bennem, hogy ez egy ingyenes mintához vezet. Azonnal tudtam, hogy meg kell csinálnom, amint eljön az ideje.

Pár hete el is érkezett, egy barátnőm születésnapjára elkészült. A saját verziómhoz is megvolt már a fonal, de azt egy végzetes tojásfestési baki miatt kénytelen voltam tojás-horgolásra elhasználni.
Amit tudni érdemes a mintáról. Ha valaki tud horgolni, akkor egy óra alatt saját gyönyörűséges horgolt gallérja lesz. Ha valaki nem tud horgolni, akkor egy óra alatt megtanulja az alapfogásokat, és újabb egy óra múlva lesz egy saját gyönyörűséges horgolt gallérja.
Tényleg, rajongom. Nagyon egyszerű a készítése, teljesen érthető a leírása, és a végeredmény sokszorosát éri a belefektetett munkának. Szerelem.

Idén valahogy semmi nem akar elkészülni időben. Azt hiszem ott buktam el az évet, amikor a tavalyi karácsonyi ajándékokat idén január végére fejeztem be. Persze ez még nem lenne ok arra, hogy egy potom két héttel elkésett nászajándék történetét újabb egy hónap csúszással írjam meg. Erre egyedül az az őrültekháza a mentségem, ami perpill a munkámat jellemzi. De igyekszem kilábalni a káoszból.

Év elején jött az örömhír, hogy a párommal közös barátaink esküvőre készülnek. Ki is találtuk, mit adjunk ajándékba, fel is osztottuk, ki mit szerez be, és mivel a babrálós rész természetesen az enyém volt, összeállítottam egy feszes, de tartható ütemtervet az elkészítésre.

Aztán sorban jöttek a nehezítő tényezők: nem is akkor lesz az esküvő, amikor gondoltuk, ellenben korábban; a menyasszony gyanútlanul megkért, hogy készítsem el a hajdíszét; és akkor az egyéb elfoglaltságaimról nem is beszéltem.
Három adag babrálmány készült végül a jeles alkalomra: a hajbavaló - amit igen nagy lelkesedéssel készítettem - elkészült időben; néhány üveg egyedi címkézésű bort is sikerült befejezni; és végül egy pihe-puha nyári babatakaró, aminek ha megszakadtam, sem bírtam a végére érni, de legalább nem aludtam három napig, mire beláttam, hogy esélytelen. Nálam már ez is fejlődés, hogy van egy pont, amikor önként feladom. Az esetek nagy részében az ebből fakadó késlekedés maximum egy bocsánatkérést von maga után.
Na de nem azért vagyunk itt, hogy az alkotói nehézségeimmel traktáljam a kedves olvasót, úgyhogy jöjjön a produktumok bemutatása.

A hajdísz

Amikor a menyasszony megkeresett az ötletével, azonnal igent mondtam. Igaz, kissé tartottam a dologtól, mert soha nem foglalkoztam ilyesmivel, és azért egy esküvői kiegészítőt mégsem lehet elkontárkodni. De nagyon szerettem volna megcsinálni, méghozzá jól. És csak úgy fejlődik az ember, ha feszegeti a határait.
A feladatnak kellő alapossággal láttunk neki. Először mind a ketten nézelődtünk a neten, hogy melyikünknek mi az elképzelése. Volt egy verzió, amit mindketten kiválasztottunk, így viszonylag egyértelmű lett az irány. Nagyméretű horgolt virág díszítette, gyöngyökkel, tollakkal, fátyollal.
Aztán jött az én részem. Átnéztem ezernyi horgolt virágot, kiválasztottam kb. nyolcat, amiről úgy ítéltem meg, hogy meg tudom csinálni. Ezek közül is nagy egyetértésben döntöttünk amellett, amihez nem találtam mintát.
Ez a körülmény valójában szabadságot adott arra, hogy az előképül választott hajdíszt, és a hozzá legközelebb álló horgolt virágot csak mankónak használjam, és erre a rendkívüli alkalomra egy teljesen egyedi díszt kreáljak legjobb tudásom szerint.
A mintát nem adom közre, mert nem jegyzeteltem közben, és esélytelen, hogy fejből rekonstruáljam. Ami biztos: 1,5-es tűvel, halványrózsaszín Puppets Eldorado horgolócérnából készült, egybehorgolva hat szirom és két levél. Ez lett kivarrva 3 mm-es üvegteklával.
A fejdísz része volt még az a tüll "párna", amire a virág ráül a hajpánton. Soha nem dolgoztam még tüllel, így órákat töltöttem el azzal, hogy a megfelelő méretre és formára igazítsam, és abban az állapotban végül rögzíteni is tudjam. Nem kis anyagveszteséggel járó menet volt...
Ezután már csak azt kellett kitalálni, hogy hogy tudom az egész ancalungát rögzíteni a hajpántra. Végül két, 50 Ft érme méretű korongot horgoltam. A hajpántra fogtam a tüllt és a virágot a végső elrendezés szerint, és a korongokat alulról a virág "szárnyaihoz" varrtam, azokon a részeken, ahol a szirmok miatt takarásban van. Ezzel azt az utólag nagyon hasznosnak bizonyuló hatást értem el, hogy bár a dísz magabiztosan maradt a hajpánton, azon csúsztatni lehet oldalirányba, így tökéletesen igazítható a viselője ízlése szerint.

A menyasszony s a vőlegény láthatóan elégedett volt, így ez a szárnypróbálgatás sikersztoriként zárult.

A takaró

A takaró egy Garnstudio-s minta alapján készült, halványsárga és világos szürke DROPS Baby Merino fonalból. Igazából már a leírásnál is gyanús volt, hogy a fonalat max 3-as tűhöz ajánlják, a minta meg 4,5-esre íródott, de úgy voltam vele, hogy nyári takarónak szánom, legalább szellős lesz. Így utólag is némileg elhibázottnak tartom a minta alapkoncepcióját ilyen szempontból, de erről majd később.

A Baby Merino egy csodálatosan puha és meleg, 100% merino gyapjúból készült fonal, kifejezetten babaholmik készítéséhez. A takaró meg nagyon cuki, vagány mintával, kedves fodros szegéllyel. A minta jól követhető, haladós munka volt a vastag tűnek köszönhetően. S bár hiába követtem pontról pontra a leírást, tartottam be a számokat, a végeredmény másfélszer akkora lett, mint amekkora a minta írója szerint lennie kellett volna. Lehet, hogy mégiscsak a tűméret lett elírva, bár az, hogy a szegély horgolásához is 4 mm-es tűt javasol, ennek ellentmondani látszik.
Mivel a takaró nem akkora lett, mint papíron kellett volna, a szegély esetében el is tértem a leírástól, és egy alap csipkeszegéllyel horgoltam körbe.

Ami miatt a leginkább furcsállom a 4,5-es tűt (bocsánat, hogy ezt ennyiszer hangsúlyozom, de ez tényleg egy érthetetlen ötlet...), és amivel a takaró használói is meg fognak szenvedni, az a mosás. A Baby Merino egy vékonyszálú, nagyon rugalmas fonal, önmagában is. Hogy ne nyúljon meg idővel, ezt inkább szorosan, mint lazán érdemes kötni, de én nem kételkedtem a minta készítőjének tapasztalatában, így bevállaltam a laza struktúrát. Aztán az elkészült darabot kimostam. Kézzel, lavórban. Mintha egy mocsári szörnnyel küzdöttem volna - nem is nyúlt igazából, már-már folyt, minden irányba a takaró. S bár a fonalhoz jár a használati jótanács, miszerint szárítás kizárólag fektetve, még az is komoly nehézségeket támasztott, hogy az asztalra értelmesen fel tudjam hajtogatni, mert még ekkor is önálló életet élt a kötömény. Persze, mire megszáradt, visszanyerte a rugalmasságát és csinos formáját, de így már nem tudtam teljesen tiszta lelkiismerettel megválni tőle.

Mindezt nem azért írtam le, hogy elriasszam a leendő szülőket az - amúgy szerintem szupermenő és finom - takaró használatától, hanem tapasztalatként, hogy ha valaki ezt a fonalat használná, semmilyen körülmények között ne használjon vastagabb tűt, mint amit ajánlának hozzá, akkor sem, ha egy kötésminta ezt javasolja.

Végül két kép a takaróról, amire mindezekkel együtt büszke vagyok, mert szerintem tényleg szép lett:

A mintázat

Textúrák.

Az elkészült borospalackokról a nagy sürgés-forgásban nem készült fotó, így azok most kimaradnak ebből a kis összefoglalóból. Meg azok talán amúgy is személyesebbek, olyan kis üzenetekkel, amik tényleg csak a címzetteknek szólnak.

Hát így voltunk esküvőn egy hónapja.

Bár az utóbbi években úgy vettem észre, már nem "divat" kokárdát hordani, szerintem továbbra is, divatozástól (és politikai felhangoktól) függetlenül, a megemlékezés eszköze. Ezzel együtt, a március 15. közeledtével mindenhol kapható párszázas kokárdákat valahogy nem tartom akkora becsben, hogy még egy évvel később is tudjam, hol van a tavalyi. Ezért most készítettem néhány horgolt, strapabíró verziót, amit talán szívesebben őrizget az ember évekig.

SZALAGRÓZSA - fiúnak

A legalapabb kokárda-verzió, a szalagrózsa újragondolása. Két rétegű, az eleje nemzeti színű, a hátulja zöld, összehorgolva. A biztosítótű nagyméretű, nem elhajlós, belehorgolva a hátsó lapba.

Mérete: 4x4 cm.

Ha valaki meghorgolná magának, végtelenül egyszerű dolga van. Varázshurokkal kezdjük. Az első sor zöld fonallal készül 6 kispálcából. A második szintén zöld, 12 kispálca. A harmadik fehér, 18 kispálca. A negyedik fehér, 24 kispálca. Az ötödik sor piros, 30 kispálca. A hátulja ugyanígy készül, végig zöld fonalból. Ha elkészült a két oldala, színével kifelé egymásra fektetjük, és piros fonallal, 36 kispálcával összehorgoljuk.

SZALAGRÓZSA - lánynak

Az előző verzió unokatestvére, annyiban különbözik tőle, hogy a szegélye "szirmos", és a hátsó fele piros fonallal készül.

Mérete: 4,8x4,8 cm.

A készítés menete: az első öt sor horgolása megegyezik az előzőével, azzal a kivétellel, hogy a hátsó oldal piros fonallal készül. Az eltérés az összehorgolásban van. A szaporítás (30-ról 36 szemre) úgy történik, hogy az első kispálcára kispálcát horgolunk, a másodikra rövidpálcát, a harmadikra 2(!) egyráhajtásos pálcát, a negyedikre rövidpálcát, az ötödikre kispálcát, s ezt ismételjük még ötször. 

PÁNTLIKÁS KOKÁRDA

Úgy készül, mint a nem horgolt verziója. Az alap szalagrózsára kerül egy félbehajtott, horgolt pántlika. A biztosító tű ennek a hajtásába került.

Mérete: 4x7,5 cm.

A horgolásról: a szalagrózsa fiúnak verzió meghorgolása után elkészítjük a pántlikát. Fehér fonallal 40+1 láncszemből álló láncszemsorra kerül 40 kispálca fehér fonalból, majd 40 kispálca piros fonalból. A fehér láncszemsor túlsó oldalára készül 40 kispálcából a zöld sor. Az összeállításnál trükköztem még annyit, hogy a korongokat itt is csak az ötödik sorig horgoltam meg, a hátsó oldalra felvarrtam a szalagot, és csak ezután horgoltam össze a kokárda első és hátsó oldalát.

MASNI

Az első bekezdédben leírtak ellenére mégis divatoztam kicsit, és készítettem egy igazán lányos verziót is. Az előzőekkel ellentétben, ennek térbeli kiterjedése is van.

Mérete: 5x2x1 cm.

Elkészítés: zöld fonallal 30 láncszemből láncszemsort készítünk, és egy csúszószemmel bezárjuk. Erre készül két kispálcasor zöld fonallal, két kispálcasor fehér fonallal, két kispálcasor piros fonallal. A sorok végét mindig bezárjuk egy csúszószemmel, és a következő sort 1 láncszem soremeléssel kezdjük. Készül még egy szalag, oda-vissza horgolással. Piros fonalból 4 láncszemből láncszem sort készítűnk, erre 4 sor kerül kispálcával. Erre kerül két kispálcasor fehér fonallal, és három kispálcasor zöld fonallal. Ha elkészült, a szalaghenygerre fektetjük, és a hátulján összevarrjuk.

Ha tetszik valamelyik a kokárdák közül, de nem tudod, vagy nem akarod magadnak elkészíteni, keress a facebook oldalamon.

Tudom, hogy már eltelt egy teljes hónap ebből az évből, de a 2015-ös karácsonyi ajándékokat pontosan egy hónap késéssel sikerült befejezni, így idén harmincegy nappal kevesebb babrálásra lehet számítani. De mint mindenki, én is végeztem egy kis számvetést az év fordultával, és terveket kovácsoltam az eljövendőre. Pár bekezdésben ezekről a tervekről lebbentem fel a fátylat.

További gondolkodnivalót adott a blog és a facebook oldal. Van-e ezeknek létjogosultsága? Van-e olyan, akit érdekel, amit csinálok? Tudnám-e őket effektívebben használni? Lehet, hogy ezekre a kérdésekre is megtaláltam a választ.

Régi vágyam volt már az új logó. Érlelődött bennem néhány hónapot, mire le tudtam ülni foglalkozni vele, s most hétvégén végre megszületett. Az alapelemek ugyanazok, mint az előzőben - mesterségem címerei -, kompaktabb formában, kézzel rajzolva. Szeretem az eredményt.

A további terveim nem biztos, hogy ilyen gyorsan és biztosan fognak teljesülni. Először is, végignézve a naptárat, elborzadtam a várható húsvéti, karácsonyi, szüli- és névnapi ámokfutáson, amit idén is művelni fogok. Lesz ezek mellett még bármi másra időm? Neccesnek tűnik, de talán. A személyre szóló, egyedi ajándékok mellett két fő vezérfonalam lesz idén.

Először is belevetem magam a babaruha-bizniszbe. Egyelőre még nem magamnak, de az ismerőseim egyre szélesebb körében válik aktuálissá a téma. Próbálok majd izgalmas, cuki, menő darabokhoz mintákat vadászni, és az eddig megszokott módon közzéteszem őket, saját megjegyzésekkel, értékelésekkel, hátha ezzel segítek valakinek. Gondolok azokra is, akik a kommentárjaimra nem kíváncsiak, nekik egy külön linkgyűjtemény listázásába kezdek a főoldalon.

A másik csapásvonal egy horgolós könyv mintáinak tesztelése lesz. A Horgolt ez + az régóta a bakancslistámon van, és pár hónapja már a könyvespolcomon is. Főként lakberendezési bigyók és kiegészítők szerepelnek benne. Idén tervezem ezt is végighorgolni, s megosztani az érdeklődőkkel a tapasztalataimat.

Kép forrása és a könyv lelőhelye itt.

Eddig rendben is volnánk. De mi van a facebook oldallal? Oké, feltöltöm a képeket az elkészült babrálmányokról. De ez így elég egyoldalú. Jó lenne valahogy interaktívabbá tenni. Nos, az a felület egy hosszabb távú terv megvalósításának előfutára lesz. Nem titkolt vágyam, hogy egyszer majd legyen egy kis asztalsarkom a különféle kézműves vásárokon. De mivel ezerféle kézműveskedést űzök, még nem tiszta, mi is legyen a fő profil. A facebook oldalon ennek kitalálásához kérem majd az ismerőseim és - egyelőre - csekély számú követőim segítségét. Próbálok majd egy alapkészletet felhalmozni különféle apróságokból, amik bármikor elérhetők ajándék-téren megszorult, ötletre vágyó érdeklődők számára, annak függvényében, mi mennyire hozza izgalomba az oldal követőit.

És ami még biztosan várható: ha saját mintát találok ki valamilyen kötött vagy horgolt holmihoz, nem leszek rest bepötyögni, mert az eddigi tapasztalatok alapján erre van a legnagyobb igény.

Nos, ennyit 2016-ról elöljáróban. Hogy mi valósul meg belőle, kiderül majd az évértékelőből.

Még 2014-ben, a karácsonyi készülődés idején fedeztem fel a Drops honlapján a különböző, tematikus edényfogók mintáit. Akkor, tudva, hogy hány embert akarnék ezekkel a csodás darabokkal megörvendeztetni, eszembe sem jutott nekifutni, félretettem az ötletet a 2015-ös évre.
Sajnos ekkor is elég későn kezdtem el megkötni-horgolni őket, így többen jóval karácsony után kapták meg az ajándékukat, de szemmel láthatóan megérte rájuk várni.

Az alábbiakban a mintákkal kapcsolatos tapasztalataimat foglalnám össze egy-két mondatban.

A norvégmintás alapdarab

Katt a mintához.

Életemben először készítettem "norvégot". Ennek megfelelően meg is vannak a kész darab gyerekbetegségei, de reményem szerint ezt csak én látom, és a használatot cseppet sem akadályozza. Bár két pár készült, nem sikerült kiküszöbölni a gyakorlat hiányából adódó egyenetlenségeket. Jellemzően túlfeszül itt-ott a fonal, ezért eltűnik egy-egy "pixel" a rajzolatból. Továbbá rejtély előttem, hogy mind a két pár esetében a fehér alapon piros verzió nagyobb lett, mint a fordított, pedig ugyanazzal a fonallal és tűvel készült.
Egyébként 100%-ban a recept szerint készült, a fonalak is a minta készítői által ajánlottak.

Az elegáns

Katt a mintáért.

Ez első ránézésre macerásabbnak tűnhet, de én fellélegeztem, mikor átváltottam erre a párosra. Csipkemintában már van némi rutinom. Ebből is két szett készült, és maradéktalanul elégedett vagyok az eredménnyel. Ami talán trükköt jelent benne, hogy szélső és a középső fonatok nem szinkronban haladnak, így párhuzamosan két dolgot kellett számolni - de erre való a papír és a ceruza.
Ezeknél csak annyi változott, hogy más színű fonalból dolgoztam, mert pont nem volt a boltban az előírtból...

Az egyszerű, de nagyszerű

Katt a mintáért.

Horgolásra váltottunk, ennek megfelelően ezek a darabok jóval haladósabbak voltak, mint a fenti kettő. Viszont ebben az esetben nem voltam megelégedve a mintával. Nekem elég káoszosnak tűnt, és többször belegabalyodtam, újrakezdtem. A megoldást végül az hozta el, mikor felhagytam a leírás bogarászásával, csak a képet figyeltem, és hogy melyik sor hány szemre kell kijöjjön, ilyen módon sikerült kimatekozni a mintát (ránézésre legalábbis).
Ez is az ajánlott fonallal készült. Először dolgoztam vele, rögtön megszerettem. Igazi, téli darabokhoz való, bolyhos, meleg.

Készült még egy verzió, egy kicsit vastagabb, 100% pamutfonalból. Nem tudom, melyik színösszeállítás szezonálisabb.

A bohém

Ez talán a személyes kedvencem. Láttam valami hasonlóról képet a Drops honlapján, de a minta nem volt elérhető hozzá, és a céljaimnak nem is felelt volna meg. A koncepció ugyanis az volt, hogy egy olyan edényfogót rakjak össze, ami kevés fonalat eszik, de pont fel tudom használni az első párosból megmaradt anyagot. Így készült ez a fordított kötéssel csíkozott, horgolt csipkeszegéllyel díszített szett.

Tavaly nyáron több esküvőn is voltam, és szokás szerint felmerült a kérdés: mit tudnék ajándékba adni az ifjú párnak, ami saját készítésű, talán hasznát is tudják venni, és emlékeztet is az alkalomra. Úgy érzem, ezúttal rátaláltam a megoldásra. Volt akiknek nászajándékba adtam, remélve, hogy találnak bele való fotót, ám az itt bemutatott példányt néhány hónappal a nagy nap után, a szülinapjára kapta az ifjú feleség, a számomra legkedvesebb képpel kibélelve.

Amire szükség van:
- natúr fa képkeret
- fehér akrilfesték (fényesre száradó)
- arany színű kontúrmatrica

Hozzávalók.

Ha az alapanyagok megvannak, túl sok fantázia már nem is kell az elkészítéshez. A képkeretet két rétegben lefestjük (ha nem lenne 100%-os a fedés, nyugodtan mehet rá több réteg). Amíg szárad, kitaláljuk, milyen mintát tudunk kialakítani a kontúrmatrica adottságait felhasználva. Ha szükséges, ceruzával halványan megjelölhetjük a sarok- és középpontok helyét, hogy legyen némi támpontunk a ragasztáskor. Ezután lemegyünk alfába, s ha minden kézremegésünk megszűnt, felragasztjuk a díszítést a megszáradt keretre. Egy kézimunkázó-, vagy manikűr olló nagy segítséget jelenthet a matrica pontos vágásához és illesztéséhez.

Végül a különböző fém alkatrészekről és egyéb nemkívánatos helyekről eltávolítjuk a megfolyt festéket (ennek a típusnak az oldására teljesen alkalmas a körömlakk lemosó, fültisztító pálcikával).

Ezt tudja a körömlakklemosóba áztatott fültisztító pálcika.

A minyon őrületünk még mindig tart. Ráadásul egy tévézéshez-gépezéshez-olvasgatáshoz alkalmatos díszpárnára is igény mutatkozott. Így szülinapi meglepetésként egy minyon párnával rukkoltam elő.
A mintát megint magamnak kísérleteztem ki, bár egy kör alakú párna esetében ez nem nagy ördöngősség, lássuk be. Mégis közreadom a leírását, hátha jól jön valakinek.

Eredetileg úgy gondoltam, egy kerek párnát öltöztetek minyon-ruhába, de mivel megfelelő méretűt nem találtam, klasszikus amigurumis-kitöméses módon készült el. Ettől függetlenül, ha valaki párnára húzná rá, szabadon változtatható a minta méret függvényében (ha a párna kisebb, kevesebbet szaporítunk, ha nagyobb, többet, amíg el nem érjük a kívánt méretet).

Amiből én dolgoztam:
- Rial Filati Relax - napsárga, 200 g
- Rial Filati Relax - királykék, 200 g
- maradék fekete, fehér, barna, szürke, legalább 5-ös vastagságú fonalak
- 5-ös horgolótű
- másfél zsák Röltexben (akkor még) kapható tömőanyag.

Rövidítések:
VH     = varázshurok
LSZ   = láncszem
RP     = rövidpálca
HP     = hamispálca
SZ     = szaporítás
*Megjegyzés: elsőre bonyolultnak tűnhet a szaporítás módja, de valójában egy egyszerű hatos szaporításról van szó, soronként fél egységgel eltolva, hogy kevésbé markánsan rajzolódjon ki a szaporítások helye.

PÁRNA teteje
Sárga fonalból, folyamatosan (soremelés nélkül, az első szemet szemjelölővel jelölve) körben horgoljuk.

1, VH, RP x 6 (6)
2, Minden RP-be 2 RP, azaz SZ x 6 (12)
3, [RP, SZ] x 6 (18)
4, RP, SZ, [2 RP, SZ] x 5, RP (24)
5, [3 RP, SZ] x 6 (30)
6, 2 RP, SZ, [4 RP, SZ] x 5, 2 RP (36)
7, [5 RP, SZ] x 6 (42)
8, 3 RP, SZ, [6 RP, SZ] x 5, 3 RP (48)
9, [7 RP, SZ] x 6 (54)
10, 4 RP, SZ, [8 RP, SZ] x 5, 4 RP (60)
11, [9 RP, SZ] x 6 (66)
12, 5 RP, SZ, [10 RP, SZ] x 5, 5 RP (72)
13, [11 RP, SZ] x 6 (78)
14, 6 RP, SZ, [12 RP, SZ] x 5, 6 RP (84)
15, [13 RP, SZ] x 6 (90)
16, 7 RP, SZ, [14 RP, SZ] x 5, 7 RP (96)
17, [15 RP, SZ] x 6 (102)
18, 8 RP, SZ, [16 RP, SZ] x 5, 8 RP (108)
19, [17 RP, SZ] x 6 (114)
20, 9 RP, SZ, [18 RP, SZ] x 5, 9 RP (120)
21, [19 RP, SZ] x 6 (126)
22, 10 RP, SZ, [20 RP, SZ] x 5, 10 RP (132)
23, [21 RP, SZ] x 6 (138)
24, 11 RP, SZ, [22 RP, SZ] x 5, 11 RP (144)
25, [23 RP, SZ] x 6 (150)
26, 12 RP, SZ, [24 RP, SZ] x 5, 12 RP (156)
27, [25 RP, SZ] x 6 (162)
28, 13 RP, SZ, [26 RP, SZ] x 5, 13 RP (168)
29, [27 RP, SZ] x 6 (174)
30, 14 RP, SZ, [28 RP, SZ] x 5, 14 RP (180)
31, [29 RP, SZ] x 6 (186)
32, 15 RP, SZ, [30 RP, SZ] x 5, 15 RP (192)
33, [31 RP, SZ] x 6 (198)
34, 16 RP, SZ, [32 RP, SZ] x 5, 16 RP (204)
35, [33 RP, SZ] x 6 (210)
36, 17 RP, SZ, [34 RP, SZ] x 5, 17 RP (216)
37, [35 RP, SZ] x 6 (222)
38, 18 RP, SZ, [36 RP, SZ] x 5, 18 RP (228)
39, [37 RP, SZ] x 6 (234)
40, 19 RP, SZ, [38 RP, SZ] x 5, 19 RP (240)
41-46, Minden rövidpálcába egy rövidpálca (240)

PÁRNA alja
Kék fonalból, folyamatosan (soremelés nélkül, az első szemet szemjelölővel jelölve) körben horgoljuk.

1-46. sorig megegyezik a PÁRNA tetejével.
Ezt követően a fonalat nem vágjuk el, félretesszük a darabot.

SZEM
Fekete, barna és fehér fonalból készül, körben kötve, soremeléssel (színváltás a soremeléseknél történik).

Fekete fonal:
1, VH, RP x 6 (6)
Barna fonal:
2, SZ x 6 (12)
3, [RP, SZ] x 6 (18)
Fehér fonal:
4, [2 RP, SZ] x 6 (24)
5, [3 RP, SZ] x 6 (30)
6, [4 RP, SZ] x 6 (36)
7, [5 RP, SZ] x 6 (42)
8, [6 RP, SZ] x 6 (48)
9, [7 RP, SZ] x 6 (54)

SZEMÜVEG KERET
Szürke maradékfonalból.

1, 54 LSZ, a végén kúszószemmel körré kapcsoljuk
2, 60 HP a körbe

A szem és a szemüveg keret kicsinek tűnhet az "arc"-hoz képest, de ha véletlenül elalszik rajta a használó, jobb ha sok varratlan felület jut az arca alá. Szerintem.

ÖSSZEÁLLÍTÁS

A párna sárga felére tetszőleges helyre felvarrjuk a szemet apró öltésekkel. Ezt követően a keretet a szem köré varrjuk, úgy hogy annak varrataira rátakarjon.

És ezen a ponton kiderül, hogy a párna alján a kék fonalat miért nem vágtuk le a horgolás végén. Az alsó és felső részt színével kifelé egymásra fektetjük, és a kék fonallal mind a két fél szélső szemein egyszerre átszúrva 240 KP-val összehorgoljuk a darabokat. Amikor a felét már összehorgoltuk, elkezdjük kitömni a már kész részt, s innentől folyamatosan horgoljuk és tömjük, amíg be nem zárul a kör.  Nem szabad keményre tölteni, de fontos, hogy teljesen kitöltsük a "héjat", hogy ne horpadjon be sehol a horgolt darabunk.

A még kilógó szálakat (jó esetben ez már csak a kék szál, amivel összehorgoltuk, esetleg a szemüveg varró-szála) elvarrjuk, és készen is vagyunk. A párna mérete: kb 35 cm átmérőjű kör.

Katt a képre, nyílik a galéria.

Minták: - kesztyű
             - sál és sapka

Katt a képre, nyílik a galéria.

Minta: itt.

Bevallom őszintén, soha nem voltam egy nagy Hello Kitty rajongó. Ha már cukiskodó rajzolt macskaféle, akkor sokkal inkább Pusheent kedvelem. De nem ezért volt küzdelmes és sok tévúton át vezető projekt Kitty elkészítése.

Mikor befutott a megkeresés, kellett egy kis kutatási időt kérnem, mert tudtam, hogy annyira nem ismerem a hölgyet, hogy saját kútfőből összehozzam időre. Szerencsére találtam egy honlapot, ahol 18(!) féle Kitty leírás szerepel spanyol és angol nyelven. Ebből választottam ki azt, aminek a legjobban tetszett a ruhácskája. Úgy gondoltam, innentől sínen vagyok.

Tévedtem. Több ponton is komoly bosszúságot okozott a minta. Első lépésként már a fej formájával sem voltam elégedett. Hiába követtem minden ponton a mintát, a feje búbján keletkezett egy értelmezhetetlen pukli. Ezen még túltettem magam valahogy, mert tudtam, hogy ha rákerülnek a fülek és a masni, ez a kis szépséghiba láthatatlanná válik.

A következő, és napokig el is húzódó gondot a test okozta. Rendben van, hogy a rajzolt figurának is nagyon kicsi a teste a fejéhez képest, de a minta alapján készült test annyira csenevész volt, hogy esélytelennek tűnt, hogy ülve maradjon az elkészült állat. Így aztán itt eltértem a recepttől, és további három próbálkozást követően a negyedik nekifutás eredményével már elégedett voltam, mind formáját, mind méretét tekintve.

Az így összehozott végeredménnyel kifejezetten elégedett vagyok. Így ha lesz még Kittys felkérésem, a testre biztos, hogy a saját mintámat fogom használni, de lehet, hogy a fejre is kitalálok valami ízlésemnek megfelelőbbet. Addig meg fellélegzek, hogy ez a darab kikerült a kezeim közül. Komoly küzdelem volt.

Régóta izgatott már, hogy hogyan is készülnek az amigurumi baglyok. Lefolytattam egy kis kutatást, amiből kiderült, hogy az általam ismert variáción kívül még számtalan fazon létezik (így hát számíthat rá mindenki, hogy az elkövetkező időkben több bagoly is ki fog kerülni a horgolótűm alól - kérdés, hogy mit fogok kezdeni a rengeteg pamut madárral... Valaki, ötlet?)

Ebbe a bizonyos keresgélésbe nem azért vágtam bele, mert nem tudok mit kezdeni a rengeteg szabadidőmmel, hanem mert egy olyan bigyót akartam csinálni, ami hasznos is amellett, hogy bagoly. Ekkor találtam, nagy örömömre, ezt a képet. A horgolásminta regisztrálás után letölthető, de mivel nem szeretem az ilyesfajta elköteleződést, úgy döntöttem megoldom saját kútfőből, kép alapján. (Ha valakit érdekel az általam használt horgolási leírás, kommentbe jelezze, és beírom.)

Ez lett az eredmény:

Egy kis mosolygós bagoly

Fülbevalóval

Színek!

Mindezt az aktuális kedvenc, gyönyörűséges Drops Delight fonalból. Ezt csak azért emelem ki, mert ebből a fonalból nagy dolgok fognak még születni a következő hónapok során.