Év elején megígértem, hogy negyedévente bejelentkezem majd a hőmérséklet takaró állásával, így eljött az első beszámoló ideje.
Ha valaki most kapcsolódna be, itt tudja felvenni a fonalat a témával kapcsolatban. A januári bejegyzésben leírtakhoz képest történt némi változás, nem feltétlenül pozitív hozadékokkal, de már megtanultam vele együtt élni, hogy nem pont olyan lesz a takaró, mint terveztem. Ez is a lényege szerintem ennek a projektnek, hogy alkalmazkodni tudjon az ember a körülményekhez.
De mielőtt a változásokról írnék, mutatom az első három hónap fázisfotóit.
Szóval az úgy volt, még az elején, hogy egyráhajtásos pálcákkal készül, naponta két oldal a nagyiból, tehát fél kör a négyzetből. Aztán amikor a második héten már 10x10 cm-s volt a négyzet, sejtettem, hogy a próbahorgolásnál elszámoltam valamit - konkrétan egy kettes szorzó kimaradt a matekból, és a 250x250-esre tervezett takarónak 5 méteres oldalhosszak néztek ki. Ezt azért mégsem hagyhattam.
Gyorsan visszabontottam az egészet, és elkezdtem kísérletezni, hogy hogyan lesz jó a méret. A színek elvesztése miatt nem aggódtam, mivel táblázatban vezetem a napi hőmérsékletet, így ezt a részét könnyű volt rekonstruálni. Kipróbáltam úgy, hogy félpálcával napi két oldal - még ez is három méter fölötti végső oldalhosszt adott ki. Kipróbáltam rövidpálcával, de azzal simán vállalhatatlanul csúnya volt a textúra. Kipróbáltam egyráhajtásosokkal, úgy, hogy csak napi egy oldalt horgolok be. Ez már közelített, de még ez is túl nagynak tűnt. Végül úgy döntöttem, hogy félpálcákkal dolgozom, és napi egy oldalt horgolok be, tehát egy negyedkört. Így ez a kérdés megoldódott.
S akkor mégis mi a problémám? Kiderült így három hónap után, hogy túlparáztam, félpálcák helyett maradhattak volna az egyráhajtásosak, mert így most végül kisebb lesz, mint szerettem volna, kb 160x160 cm-es. Ami szintén nem kicsi, de elvesztette giga-ágytakaró jellegét, aminek szántam. Másrészt nagyon bosszant, hogy behorgolva a kékem és a türkizem szinte teljesen egyforma színű, a fotókon nem is lehet megkülönböztetni. Élőben is csak a megfelelő megvilágításnál. De ez most már szintén így marad.
Azért pozitív élményeim is vannak a horgolás kapcsán. Mindig nagyon izgulok, amikor bekerül egy új szín a takaróba. Jellemzően csak egy csík, és aztán napokig semmi. Aztán újra előkerül az a szín, aztán napokig semmi. Aztán elkezd sűrűsödni, és felvenni a versenyt az addig egyeduralkodóval. Napról napra öröm látni, hogyan működnek együtt a különböző fonalak. És ugyan kicsit tartottam tőle, hogy ha egy körön belül akár négy szín is bekerül, zűrzavaros lesz az eredmény, most már azt gondolom, hogy ha kicsit randomnak is tűnik az összeállítás, összességében nagyon szépen ki fog rajzolni egy átmenetet. Minél nagyobb a takaró, ez annál látványosabb.
És hogy néhány tényszerűséget is írjak az érzéseken és megérzéseken kívül:
- színek: sötétkék (-6-0°C), kék (0-6°C), türkiz (6-12°C), zöld (12-18°C), sárga (18-24°C);
- méret: kb. 40x40 cm;
- sorok száma: 23;
- pálcák száma: 3384.
Július első hetében folyt. köv. :)
