Végigpörgetve a mappát, amiben a facebookra feltöltött, elkészült babrálmányok sorakoznak, meglepődtem, hogy ennyi dolog belefért az évbe. Valószínűleg az elmúlt pár hét emlékei dominálnak, amikor az év végi határidők szorításában rengeteget dolgoztam, és tényleg semmi másra nem jutott időm. Ám a babra (katt baloldalt a fb-ikonra, ha érdekel) arról tanúskodik. hogy bőven jutott idő a különböző tűkkel (kötő-, horgoló-, gyöngyfűző-) való bűvészkedésre is.
Úgy tűnhet, hogy kevesebbet kötöttem-horgoltam idén, de becsapós a kép, hiszen egy-egy kötött darabot elkészíteni nagyságrendekkel hosszabb idő, mint egy-egy ékszert. Ám ha megnézem azt a fonalkupacot, amit márciusban töltöttem fel, mint idei alapanyag, kiderül, hogy egy projekt kivételével, ami még folyamatban van, az összes gombóc átalakult a tervezett végtermékké. :)
És ezek mellett a darabok mellett ott sorakoznak a nem tervezett, de kihagyhatatlan amigurumi-ajándékok, mint felüdülést hozó ujjgyakorlatok.
De valóban, ez az év a sujtás éve volt. Messze vagyok még attól, hogy befejezettnek tekintsem a sujtásolás rejtelmeiben való megmerítkezésemet, de rengeteget tanultam a technikáról idén. Számos ékszert készítettem Peng Edit útmutatásai alapján, és elkezdtem kísérletezni a saját tervezéssel is, ami a kezdeti bátortalan próbálkozásoktól eljutott a barokkosan burjánzó darabokig.
Illetve elkészült egy tematikus sorozat (fellengzősen kollekció), aminek a blogon való bemutatásával még tartozom - talán a jövő évi második poszt róluk fog szólni, de addig is felrakok egy montázst:
És az év meglepetése: a Dropsos együtthorgolós kendőmről szóló poszt kikerült az index2 főoldalára, és több százan olvasták! Meglepő és szuper érzés volt ez. :)
No és mit tervezek 2019-re?
Pár hónapja elhatároztam, hogy például egy évig nem nyúlok kötőtűhöz. De a már emlegetett év végi hajrá miatt legalább három projektem átcsúszott a következő év elejére. Ám ha azok elkészültek, tényleg elteszem a kötőtűt.
Ugyanis eljutottam abba az életszakaszba, hogy már nem tudok további tevékenységeket zsúfolni az életembe, valamit mindig el kell engedni, hogy valami új jöhessen.
Évek óta gyűjtöm a keresztszemes mintákat, hogy majd ha lesz idő, nekiállok. Így aztán a kötőtűt jövőre hímzőtűre cserélem. Az utóbbi néhány évben egyszer-kétszer elcsábított már a műfaj, de nem volt időm igazán elmélyedni benne. Most nagy izgalommal várom az új technika kibontakozását az életemben. :)
A sujtás biztos marad jövőre is, egyrészt mert Edit időről időre alkot egy csodát, amit muszáj elkészítenem nekem is, másrészt mert már összeállt a fejemben a jövő évi kollekció, így öt ékszer mindenképp fog készülni.
Figyelmesek észrevehették, hogy a horgolótűt nem vettem egy kalap alá a kötőtűvel. Egyrészt mert az amigurumi örök. De főként azért, mert lesz egy egész éven átívelő horgolós projektem, ami szintén évek óta parkolóban van, ám holnap belevágok. Rögtön egy újévi poszttal fogok indítani, hogy elmeséljem, mi is ez a rég várt horgolás, addig pedig egy kép, ami mutat is valamit, meg nem is. ;)
Holnap jelentkezem. :)
Addig is BÚÉK minden kedves kitartó olvasómnak!
