Amint azt a felvezető bejegyzésben ígértem, bemutatom az elkészült tojásokat, illetve werkfotókkal és praktikus tanácsokkal egészítem ki a készítés menetére vonatkozó előzetes leírást.
Először is meghímeztem az összes mintát. Mindegyikből kettőt, vagy négyet, attól függően, hogy egy vagy két tojásra akartam rárakni. Lehet, hogy csak a gyakorlat hiánya teszi, de másfél-két óra kellett egy-egy kis ábra elkészítéséhez, amit ha összeadunk, nem kevés munka volt már ebben a részben is.
Ezek után igencsak meglepődtem, hogy nem a ragasztás volt a simábbik része a dolognak. Két igen csúnyácska tojás volt az ára annak, hogy rájöjjek a megfelelő technológiára. Nem tartom meg magamnak a receptet, okuljatok!
Amire szükség van:
- olló (én végül egy kisolló mellett kötöttem ki, a képen láthatóval ellentétben),
- hobbiragasztó,
- egy olyan ecset, amivel többé nem szándékoztok festeni,
- zsepi vagy nedves ruha (nyakig ragasztós lesz az ember, és mindenre átkenődik, amihez hozzá nyúlunk),
- a hungarocell tojás és a hímzett vászon.
És már jön is az első trükk: nem ragasztunk fel mindent egyszerre! A filc csíkot ezért is hagytam ki a fenti felsorolásból. Ha egy nekifutásra akarunk minden felragasztani, akkor garantáltan nem csak mi, és a közvetlen környezetünk lesz vastagon ragasztós, hanem a hímzett minta is, amiről utólag nagyon nehéz leszedni a rászáradt ragacsot. Arról nem is beszélve, hogy össze-vissza fog csúszkálni a vászon a tojáson, és végül tuti nem ott köt ki, ahova szántuk.
Miután rájövünk, hogy a ragasztásra bizony egy napot rá kell szánni, visszaveszünk a tempóból.
Először körbevágjuk a mintákat, így könnyebb lesz rásimítani a tojásra, és kevesebbet kell majd a végső igazításnál levágni róla.
Ha valami okból a minta hátoldala nem lett (szépen) eldolgozva, ekkor még korrigálható. Ragasztóval rögzíthetjük a hímzett fonákon, így nem fognak átütni a szanaszét ágazó szálak a vásznon ragasztás után.
Ezután jön a dolog lemocskosabb része. A tojás felületét a felező vonalig vastagon(!) bekenjük ragasztóval (ehhez kell az ecset). Pár percig hagyjuk száradni. Majd rárakjuk a vásznat. Először a mintát nyomjuk rá, hogy az biztosan a megfelelő helyre rögzüljön. Ezután a maradék anyagot simogatjuk a szélek felé. Eközben a vászon lyukacskáin át persze átnyomódik a felesleg a ragasztóból, úgyhogy fokozottan vigyázni kell, hogy a heves simogatás, nyomákolás, szuszmákolás közben a mintát már ne kenjük össze (mint ahogy azt én tettem az alábbi példán).
Ezt követően félretesszük a tojásokat száradni. Fél óra múlva már hozzájuk lehet nyúlni, de én egyéb elfoglaltságaim miatt csak órákkal később tértem vissza hozzájuk, addigra kőkeményre, mozdíthatatlanra száradtak.
Ezután jön a következő menet. A vásznat a tojás felelzővonalánál körbevágjuk.
Majd a minta párjával a fenti lépéseket megismételjük.
Újabb néhány óra száradást követően jöhet a befejezés. A másik oldali vásznat is fazonra igazítjuk. De még ezt megelőzően a levágott filc csíkot vékonyan bekenjük ragasztóval. Fontos, hogy ne legyen sok a ragasztó, mert akkor egyáltalán nem ragad, viszont teljesen elázik. Vékony ragasztóréteggel, és annyi száradással, amíg levágjuk a felesleges vásznat, tud működni a dolog.
Ennél a lépésnél is érdemes vigyázni, hogy a filc külső fele ne legyen nagyon ragasztós, de ezen a színen száradás után nem látszik, úgyhogy nem ez volt a folyamat kritikus pontja.
Aggódtam, hogy esetleg a filc lehámlik, de négy nap után annyira masszívan tartja a ragasztó, hogy előbb trancsírozom szét az anyagot, mint hogy lejöjjön.
Így aztán ki merem jelenteni, hogy sikeres volt a hímzett tojás projekt.
