Akik Facebookon követik a Babrát, látják, hogy az utóbbi egy évben inkább sujtás ékszerekkel foglalkozom, mint a hagyományos kötés-horgolással. Nos, egyrészt egy így nem igaz, egyszerűen egy-egy elkészült kötött/horgolt darabra akár 8-10 elkészült ékszer is juthat, másrészt ezzel együtt itt a blogon tényleg alulreprezentált a műfaj.
Ezen a tendencián most változtatok, rögtön egy bejegyzés-sorozattal. Az első posztban (tehát ebben) arról írok, hol, hogyan tanultam, tanulom a műfajt. A következőben már a saját ékszereimről és tervezési elveimről lesz szó, a harmadikban pedig az első "kollekcióról" (aminek az utolsó darabja remélhetőleg heteken belül elkészül - juhúú).
Nem is tudom, hogy jött szembe a sujtás ékszer, mint létező dolog. De határozottan emlékszem, hogy amikor amigurumi tanfolyamon voltam (itt írtam róla), már ott szóba került, hogy de szeretnék megtanulni sujtásolni (is). Ehhez képest még két évnek kellett eltelnie, mire ténylegesen elkezdtem vele foglalkozni. Ugyanis arról egészen határozott elképzelésem volt, hogy az esküvői ékszereimet ezzel a technikával szeretném elkészíteni, így a nagy nap előtt több mint fél évvel be is jelentkeztem a kedvenc gyöngyösboltom által hirdetett alkalomra.
A 3-6 órás tanfolyami alkalmakat a nagyon kedves, segítőkész, pozitív energiákat sugárzó Edit tartja - és akkor a kreativitásáról, a csodálatos szín-harmonizáló képességéről még nem is beszéltem. :) (Utóbbi skill-t mindenkitől irigylem, aki rendelkezik vele.)
Elég gyorsan kiderült az is, hogy a sujtás-órák függőséget okoznak. Mi más magyarázná, hogy lassan egy éve túl vagyunk az esküvőn, elkészült Az Ékszer, és mégis rendszeresen megyek Edithez ékszert készíteni? (Természetesen nem egyedüli visszatérőként.)
A tanfolyamon Edit a maga által megálmodott ékszereket tanítja (itt és itt tudjátok őket megnézni) - pontosabban fogalmazva a technika csínját-bínját megtanulhatod tőle, miközben a tervei alapján elkészíted egy-egy ékszerét. Az első fél évben számító módon azokat a darabokat választottam, amik olyan új motívumokat tartalmaztak, amiket mindenképp szerettem volna megtanulni, hogy minél nagyobb tudással vághassak neki a saját ékszereimnek. A férjhezmenős óta pedig hónapról hónapra kerül olyan darab a tanfolyami anyagba, amit muszáj nekem is megcsinálnom.
Hát így.
További szómenés helyett itt egy kis galéria az Edit útmutatása alapján készült ékszereimről.
