Íme, az esküvői DIY bejegyzés második lélegzete. A múlt heti írásban szó volt arról, hogy hogyan jutottunk el a lánykéréstől a dekor fő motívumának és színeinek megálmodásáig. Ebben a részben a nagyipari-kézműveskedős rész leírása következik.
Papírdekor
A következő feladat a köszönőajándékok elkészítése volt. A vőlegény ezen a ponton volt leginkább elemében. Olyasmit szerettünk volna csinálni, ami személyes, csak ránk jellemző, és valamelyes értéket közvetít. Mivel mindenki tudja rólunk, hogy grafománok vagyunk, ráadásul imádunk enni és főzni, és ezt rendszeresen dokumentáljuk is, végül egy kis könyvecskét állítottunk össze, kapcsolatunk eddigi történetét elmesélve, a történetekhez kapcsolódó kedvenc receptjeinket beletűzve. Ennek a a digitális munkálatait ugyancsak én végeztem, a szöveg közös megalkotása után mondhatni, alig volt már dolgom vele: a betűtípus a meghívó miatt adott volt, a grafikus elemeket (amiket a gömböcök ihlettek) szintén átmentettük a meghívóról, és a jegyesfotózásunkon készült szuper képeket is fel tudtuk használni.
Utána jött az újabb közös erőfeszítés: papír beszerzés (sötét pezsgő dekorkarton), nyomtatás, és ezen a ponton derítette ki leleményes párom, hogy ha szépen kérjük, fel is vágják nekünk az anyagot. Így a füzetek fűzési munkálatai már csak két estét vettek igénybe.
Lullaby Photography
Véghajrás programok voltak, de ilyen előzmények után karikacsapás szerűen mentek: a menü és ültetőkártyák, valamint asztalszámozások elkészítése. Azonos design megtöltése új tartalommal.
Befőttek, üvegek, pacsik
Az esküvő előtti utolsó hónapban került sor a már említett esküvői workshopokra, amik alkalmából barátnők gyűltek kis lakásunkba, és hatalmas segítséget nyújtottak az apró de nélkülözhetetlen sorozatgyártási munkálatokban.
A gömbik mellett ekkor készültek el a vázák, mécsestartók, asztali tájékoztatók és a pacsik.
Kezdem a pacsikkal, ha már így a semmiből bedobtam a témát.
Nem szeretjük az emlékkönyveket, időkapszulákat. (Másokéba azért általában írunk.) De nem akartunk minden hagyományt kidobni a kukába, így próbáltunk erre is kitalálni valami mást. Láttam egyszer egy képet, hogy egy iskolai osztály jókívánságait úgy közvetítette, hogy mindenki körberajzolta a kezét, kivágta, kidekorálta, aláírta. Nekünk ez a dolog eléggé megtetszett, de nehezen tudtam elképzelni a családjaink egyes tagjairól, hogy a leves és a főétel között nekiáll körberajzolni a kezét, és kivágni. Így készítettünk a párommal egy-egy sablont a tenyerünkről, a sablonokat kivágtuk, vettünk színes, mintás és fehér kartont. A banda pedig elkészített a sablonok alapján rengeteg pacsit, amire a vendégnek már csak rá kellett írnia mondandóját, beletűzni egy szívószálba, és mehetett a vázába.
Kép: innen
Perpill dobozokból élünk, és nem találtam meg a Pacsicsokrot, hogy befotózzam, és a fotósunk sem készített róla képet. Amíg ezt a hiányt nem pótolom, kaptok cicapacsit.
És egy ugrással máris a befőtteknél tartunk. A "mi kerüljön az asztalokra?"-kérdésre a következő választ adtuk: vázák virágokkal (fehér liziantusz, rezgő és sok-sok zöld, ellenpontozandó a teríték bordóit), mécsesek. Mibe rakjuk a virágokat és mécseseket? Befőttes üvegekbe. Simán csak úgy? Nem csak úgy, hanem a meghívóról már ismert natúr csipkeszalaggal, és egy-egy zöld vagy bordó masnival feldíszítve. Segítő kezek és egy teljesen alap univerzális ragasztóval elkészült a teljes készlet körülbelül negyven perc alatt.
Lullaby Photography
Ennél kicsit "parább" volt a menükártyák üvegre és asztalszámok hurkapálcára ragasztása, mert voltam olyan érzéketlen, hogy nem nyomtattam plusz példányokat, így a hibázásra lehetőség sem volt. Én jobban bíztam a segítő kezekben, mint a tulajdonosaik, és nekem lett igazam. :)
Lullaby Photography
Masnik és táblák
Hátra volt még a templom-díszítés kérdése. Nem terveztük túlzásba vinni, inkább csak jelzésértékűen. Így aztán minden padnak a "vonuló-folyosó" felőli végére került egy-egy nagy fehér tüll masni, zöld vagy bordó kis szalag-masnival, rezgőcsokorral. Az asztalokra fehér lizi és rezgő csokrok kerültek, és a bejárat mellé kiraktunk egy táblát, melyen megkértük az ismerőseinket, hogy légyszi, ne fotózzanak (megjegyzés: alapvetően a fotósunknak tudtunk örömet szerezni ezzel a kellékkel, mikor neki ajándékoztuk).
Két tájékoztató tábla készült a vacsorahelyszínre is, útbaigazítási célzattal, ezeket utóbb a lakásunkban tudjuk hasznosítani üzenőtáblaként. A három tábla elkészítéséhez 3 db antikolt hatású képkeretre, egy adag táblafestékre, és egy krétafilcre volt szükség. A képkeretekből az üveglapot félreraktam, a fa táblát átdörzsöltem csiszolóval, és egy rétegben lefestettem. (Tipp: Én a közepes kiszerelést vettem táblafestékből, kb. az egytizedét használtam fel, úgyhogy ha csak ennyire kellene az embernek, elég a legkisebb üveg, amit a hobbiboltban adnak.) Száradás után mehetett is rá a szöveg.
Lullaby Photography
Köszönöm mindenkinek, aki eddig a pontig velem volt. :) Ha kíváncsiak vagytok az esküvői ékszereim elkészítésének körülményeire, és arra, hogy mi nem fért bele az időnkbe, kattintsatok rá a pár nap múlva érkező, befejező bejegyzésre.
Ha pedig az előző kapcsolódó írás maradt volna ki, ide kattintva tudjátok elolvasni.
Puszi,
E
A bejegyzés-sorozat befejező részét itt tudjátok elolvasni.
