A legutóbbi sujtásos posztomban említettem, hogy az idei tematikus ékszerekből már négy elkészült. Természetesen megint a sajátom váratott magára, de ma azt is összeraktam, így jöhet az ismertetés. Azért is fontos ez a bejegyzés, mert az ékszerek tulajdonosai sem biztos, hogy rájöttek az ihlet-forrásra, és ennek valahol örülök is. Ennek ellenére remélem, hogy ez a beismerő-írás homlokra csapkodó felismeréséket hoz, miszerint: nahát, tényleg!
Amikor kitaláltam az idei tematikát, nagyjából a tavalyi hercegnőssel egy időben, még sejtelmem sem volt róla, hogy mire elkészülnek az ékszerek, nagyon is aktuálissá válik a téma. De nem is ragozom tovább, jöjjenek a brossok, s az előképek.
Tádááámmm! A vezérfonal a Downton Abbey hölgyei voltak. Két szempont alapján választottam előképet: egyrészt vagy csak "lenti" vagy csak "fönti" lány lehet ihlető (mint kiderült ebből a képből, a fentiek mellett döntöttem), másrészt a karakter jellemző színei legalább olyan meghatározóak voltak, mint a személyiség, mikor egy-egy barátnőmnek ítéltem őket.
A Sybil brosst egyértelműen a legfiatalabb Grantham-lány homlokpántja ihlette, de ehhez a szetthez képest olyan szürkéskékek is belekerültek, amik inkább az ápolónői viseletét jellemezték.
Szegény Rose-ról nem találtam vidámabb képet ebben a szettben...A Rose bross esetében is a homlokpántból indultam ki. Nagyon szerettem ezt a darabot készíteni, a szalmagyöngyök egészen egyedivé tudták tenni, s a színeit tekintve tökéletesen passzol a tulajdonosához.
A Cora brossnál ennek a ruhának a sujtás mintáit próbáltam ötvözni a karaktert egyébként jellemző színekkel, mert szerintem így passzolt leginkább a tulajdonosához. Illetve itt öltött először testet az a gondolat (annak ellenére, hogy a Sybil brossnál szándéktalanul is így választottam), hogy az ékszer nemességét adhatja az, hogy ásványokból építem fel.
A Violet brossnál a kalap gömböcös díszítését próbáltam megidézni, ám amikor megrajzoltam a mintát, az kísértetiesen emlékeztetett egy Peng Edit karkötő központi motívumára, amit kifejezetten szerettem csinálni. Így végül azt gondoltam tovább, különböző méretű és árnyalatú ametiszt gyöngyökkel.
Az Edith-brosst magamnak készítettem. Amennyire ellenszenves karakter volt a sorozat elején, úgy vált egyre inkább a kedvencemmé a végére. A stílusáról nem is beszélve... Azt a fajta hivalkodástól nem mentes, ám elegáns, aranyokban, korallokban gazdag színvilágot próbáltam belerakni a brossba, ami az utolsó évadban jelent meg az öltözködésében. Ebben az esetben konkrét motívum, amiből kiindultam volna, nem volt... Sajnos a közepére tervezett rózsakvarcot sem sikerült megszerezni, így kilóg a többiek közül a Swarovski-kristályokkal. Dehát ez Edith, általában kilóg a többiek közül...
Az, hogy csak brossok készültek idén, valamennyire mutatja azt, hogy az én ízlésem is változott. Ékszerek terén sokkal visszafogottabb lettem, ezeket a díszesebb darabokat csak alkalmi viseletként látom magam előtt. Ráadásul ezeken a tematikus darabokon kívül nem is csináltam semmit ezzel a technikával idén. Azt nem állítom, hogy többet nem sujtok, mert ma kimondottan élveztem az Edith bross elkészítését, de nem is első a to-do-listemen a technika. Meglátjuk, mi lesz jövőre.
