Az előző posztban megvillantott ígéretnek megfelelően, íme a giga-bejegyzés a tavalyi év óriásprojektjéről. :)
Ugyanis a 2017-es év teljes egészében egy esküvőre való felkészülés jegyében telt. Az a bizonyos esküvő az én esküvőm volt, és mivel szuper férjem van, nem volt ellenére, hogy amit lehet, magam készítsek el a jeles alkalomra. Ebben a bejegyzés-sorozatban arról fogok írni, hogy miket készítettünk, és mi az amit fájó szívvel végül elengedtünk támogató kis csapatommal, mert belehalni sem érdemes a túlzott DIY-ba. Vigyázat: a leírások nagyon részletesek lesznek, mivel az iromány célja a segítségnyújtás hozzám hasonló kétkezi mániásoknak, hogy mire számíthatnak, ha belevágnak egy esküvő dekorálásba.
Lullaby Photography
Előzetes elképzelések
Gondolom minden hajadon (agglegény), aki egynél több esküvőn járt már, idővel óhatatlanul szelektálni kezd: ilyen tuti nem lesz az én esküvőmön; ezt az ötletet magammal viszem -, s idővel lesznek elképzelései arról, hogy milyen is legyen az ő esküvője külsőségek tekintetében. A mi felállásunk úgy nézett ki, hogy a vőlegénynek inkább a hagyományos programok tekintetében voltak "mindenképp legyen, semmiképp ne legyen" elképzelései, a dekoros kérdésekben a fő csapásirányokban rám hagyatkozott.
A lánykérést követően nekem is még csak egy-két dolog volt a fejemben a leendő esküvőnkkel kapcsolatban. Azt szerettem volna, ha steril, profi díszletek helyett meghitt, mintha az otthonunkat öltöztettük volna díszbe az alkalomra érzése lenne a vendégeinknek. Ehhez hozzátartozott az is, hogy tényleg mi csináljuk amit lehet, és hogy sok "hozott" eleme legyen a dekorációnak.
Lássuk, hogy került át ez az elképzelés a valóságba...
Meghívók
Az első dolog, ami egy esküvőről valamilyen benyomást kelt a meghívottakban, az a meghívó. Így számomra nagyon fontos volt, hogy annak ellenére, hogy nem szándékoztuk grafikus/meghívó készítő szolgálatait igénybe venni, minőségi papíron, letisztult formában villantsuk valamit az eseményből.
Illetve a meghívó volt az a dolog, amiről már a lánykérés előtt jóval tudtam egy dolgot: szerettem volna, hogy általam készített horgolt virágok díszítsenek minden egyes darabot. Ez előre vetítette, hogy elég korán el kell kezdeni foglalkozni a feladattal. Így a lánykérés után egy héttel, minekutána Á. is rábólintott az ötletre, már el is készült a kb. 15 darab minta-virág, amit együttes erővel 8 félére csökkentettünk. Rögtön ezután (hosszú-hosszú hetekkel azelőtt, hogy egyáltalán elkezdtünk volna helyszínt keresni, kb. 11 hónappal a D-day előtt) el kellett döntenünk, hogy milyen színekben készüljenek - egyúttal mik lesznek a teljes dekoráció jellemző színei. Némi stresszelés után elhatároztuk magunkat a bordó és a sötétzöld mellett, mondván ha a fene fenét eszik is, most már minden ilyen színű lesz.
Nem szaporítva tovább a szót: a zöld és bordó virágokból kellő mennyiség állt rendelkezésre, mire eljött a meghívók elkészítésének ideje. Kétféle meghívó készült, egy csaktemplomos és egy fullos. Maga a meghívó egy hófehér alapra rakott sötétpezsgő színű kártyából állt, utóbbit én terveztem, szerkesztettem, nyomtattattam, vágtam, s mivel a papírt külön erre szakosodott üzletben vásároltuk, csak az anyagáron több tízezer forintot mentettünk. Ugyanezen a hófehér alapon kapott helyet a horgolt virág is natúr színű csipkeszalagon, kis gyönggyel díszítve (anyósom javaslatára - eredetileg gombbal terveztem a designt, de gyorsan beláttam az igazát). A fullos csomagba került még egy betétlap is, melyre a két helyszínt (templom és vacsora) ábrázoló térképet, hasznos infókat (útvonal terv, éjszakai járatok megállója és menetrendje) helyeztünk el.
Sokan megállapították, hogy nem vagyok normális (ezt rég tudjuk), s a legfőbb kérdés az volt, hogy mindez mennyi idő alatt készült el. Soha nem számoltam végig, de a virágok hozzávetőleg 3 db/óra iramban, a meghívó összeállítás kb 12 db/óra ütemben készült, és körülbelül 80 db készült cakkpakk. Lehet számolni. Időt még ott lehetett volna nyerni, hogy a nyomtatószalonban fel is vágták volna nekünk a nyomtatott anyagot, ezt még ekkor nem tudtuk.
A dekoros
Eszünk ágában sem volt dekorost alkalmazni. Hiszen mi csinálunk minden dekorációt, akkor minek is nekünk dekoros? Aztán úgy alakult, hogy a helynek, ahol a vacsorát tartottuk, volt saját dekorosa, akit nagy lelkesedéssel ajánlottak figyelmünkbe. Mi pedig nézegettük a fotókat a helyszínről, és megállapítottuk, hogy ez a lány komoly varázslatra képes fényfüzérekkel hazai pályán. Ráadásul minél többet bajlódtunk az előkészületekkel, annál biztosabban tudtuk, hogy nem akarjuk az esküvő előtti napot azzal tölteni, hogy termet és asztalokat díszítünk. Nyilván ez egy 30-40 fős esküvőnél más, de nekünk 90+-os vendégsereggel volt dolgunk, így aztán megadtuk magunkat ebben a kérdésben, és egy pillanatig nem bántuk meg. A hely saját dekorfelelőse nyitott volt az ötleteinkre, nem ellenkezett azt hallva, hogy mindent hozunk, de azt szeretnénk, hogy ő rakja össze, és szeretnénk a fénydekorját is igénybe venni. Nagyban megkönnyítette a dolgunkat a jelenléte, úgyhogy mindenkinek ajánlom, hogy ha van rá lehetősége, fogadja el ezen a ponton a szakértői segítséget.
Lullaby Photography
Gömböcök
A dekor fő motívuma azután kristályosodott ki, hogy felfogadtuk a dekorost. A következő szempontok mentén kellett kitalálni valamit: 1, Kapcsolódjon a meghívókon már feldobott horgolós témához. 2, Gyorsan sokat lehessen csinálni, és legyen látványos - horgolás kilőve. 3, Adottak a fényfüzérek.
Heuréka.
Biztos láttatok már olyan kis pamutlabdákat fényfüzéren, egyre több helyen lehet beszerezni hangulatvilágítás céljára. Egy-egy cérnagömb, mint egy-egy gombolyag, felrakhatjuk fényfüzérre, lerakhatjuk önmagában. Ez a megoldás. Így már csak egy gúglizás volt hátra, miszerint hogyan készül (sok-sok pamut cérna, tapétaragasztó és vízi bomba szükségeltetik hozzá), és egy röltexes nagybevásárlás, már mehetett is a gömbölygetés.
Egyetlen hátránya volt az ötletnek: sokkal lassabban készültek a gömböcök, mint ahogy azt előre terveztem (sokkal kevesebb is készült, mint ahogy azt terveztem). Két helyről érkezett megoldás: egyrészt a párom is beszállt, kézügyetlenségére hivatkozását elengedve, valamint barátnők elhivatott csapata két esküvői workshop alkalmával, másrészt a dekorosunk növényi díszekkel kombinálva úgy helyezte el végül a kb. féladag gömböcöt, hogy bárhova néztem, mindenhol volt belőle. Szerettem a végeredményt.
Az egyetlen gömbifüzér, ami a vacsorán a főasztal mögött díszlett, a hétköznapi életben a hálószobánkat díszíti majd. A többi még keresi a helyét.
Lullaby Photography
Ezen a ponton megszakítjuk adásunkat. Mivel tényleg brutális terjedelmű lett a beszámoló, három lélegzetre (Vavyan Fable után szabadon) adom közre, a könnyebb befogadhatóság kedvéért. :)
Jövő héten folyt. köv.
Puszi,
E
A bejegyzés második és harmadik részét itt és itt tudod elolvasni.