Több esküvőre is hivatalos vagyok idén nyáron, és úgy éreztem, szükségem van valami nem hivalkodó összeállításra, ami bármilyen ruhához passzol.

Így aztán ma meglátogattam a kedvenc gyöngyös boltomat, ahol gyűrűhöz, fülbevalóhoz és karkötőhöz való alapanyagokat szereztem be.

Sajnos (?) a "nem hivalkodó" jelzőt a füles és gyűrű esetében határozottan buktam. Nem bírtam magammal, a legfényességesebben csillogó-villogó Swarovski rivolikat válogattam ki a készletből, a méretben passzoló foglalatokkal.

Ezek villámgyorsan összerakható darabok, lenyűgöző, mitöbb, fényűző végeredményt produkálva. Csupán pillanatragasztó és türelem szükséges az összeállításukhoz.

A karkötő esetében már igazán visszafogtam magam. Swari hozzávalók helyett fazettázottra csiszolt és hasonló színekben játszó üveggyöngyöket választottam, melyeket bőrszálra fűztem.

Utóbbi hétköznapokon is bátran viselhető, látványos és kényelmes darab lett.

Elkészítési idő:
Összeválogatás: 25 perc,
Összeállítás: 8 perc.

Mindig is gondban voltam, ha (kisiskolás) fiatalemberek megajándékozásáról volt szó. Ám - úgy tűnik - az amigurumival való megismerkedés ezen a téren is kiapadhatatlan ötletforrássá vált.

A minyonnal ellentétben morcos madár témában sikerült egy elég jó, ingyenes mintát találni, ez alapján készült a piros madár és a nagyobbik disznó.

Ezeken kívül kellett készítenem még egy madarat, és egy kisebb malacot, ezek a fenti minta alapján, azokat kicsit átalakítva készültek (ha valaki pontos leírást szeretne, kommentben jelezzen, és megírom).

Ilyen módon négy darabból áll a teljes fészekalj. Remélem, olyan sikere lesz a megajándékozottaknál, mint amilyen élvezettel én készítettem őket.

Még az egyetemi legnagyobb véghajrában kaptam egy felkérést egy karkötő-nyaklánc szett kiegészítésére egy gyűrűvel. Szégyenszemre most jutottam el odáig, hogy ennek a kérésnek eleget tegyek.
A feladat adott volt: a gyűrűalap formájában gyorsan megállapodtunk, már csak azt kellett kitalálni, hogy a lényeg mi legyen... Mi az, ami a leginkább passzol a kicsit fehéres, kicsit ezüstös tekla gyöngyökhöz. Végül találtam egy olyan fehér-ezüst kabosont, ami szerintem a leginkább megfelel az elvárásaimnak.

Így született ez a gyűrű:

Szintén ennek a hétnek a terméke egy karkötő. Anya vetette fel egyszer, hogy örülne valami narancsos-bronzos ékszerszettnek. Önhatalmúlag úgy döntöttem akkor, hogy legyen ez a szett kicsit visszafogottabb, hogy több dologhoz fel lehessen venni, s egy natúrabb-bronzos összeállítás mellett döntöttem. Egy bross el is készült a névnapjára még tavaly, most ezt követte a szülinapi karkötő.

(A karkötő egy netről lementett fotó alapján készült, és sajnos nem jegyeztem meg, kié az eredet design, így ha egyszer visszaköszönne neki ez a kép, ezúton kérnék elnézést, amiért nem szerepeltetem a nevét.)

A párom, és barátainak egy része, számomra érthetetlen mértékben vonzódik a minyonokhoz. S bár ezt a fanatizmust nem tudom magaménak érezni, elég régen eldöntöttem, hogy a minyon-film moziba kerülése alkalmából meglepem egy saját készítésű minyonfigurával. Miután néhány hónapja megismerkedtem az amigurumizás technikájával, azonnal el is kezdtem ingyenes mintát keresni, de hiába a több hetes kutatás, olyat nem találtam, ami megfelelt az elképzeléseimnek. Így kénytelen voltam kevésnyi rutinomat latba vetve én kitalálni, hogy hogy készüljön. És mivel elég sikeresnek érzem a darabot, hiánypótlásként közlöm is a leírást.

Minyonunk több darabból készült. Ezek mindegyike a Drops Paris megfelelő színű fonalából van horgolva (de bármilyen más 100% pamut fonalból elkészíthető, csak nem biztos, hogy változatlanok maradnak az arányok). Ez a fonal 5-ös tűt kíván, tehát 4-esnél nagyobbal nem érdemes nekimenni, én 3,5-essel dolgoztam.
Két kivételtől eltekintve minden darab varázshurokkal kezdődik (általam leghasznosabbnak ítélt how to videó itt). Általánosságban több infót nem tudok elmondani, majd az egyes daraboknál közlöm a nélkülözhetetlen tudnivalókat.

 Rövidítések:
VH   = varázshurok
LSZ = láncszem
RP   = rövidpálca
HP   = hamispálca
SZ   = szaporítás
F     = fogyasztás

TEST
Sárga fonalból, folyamatosan horgolva - tehát nincs soremelés a körök kezdetén, szemjelölővel jelöljük a körök első szemét.

1, VH, RP x 6 (6)
2, Minden RP-be 2 RP, azaz SZ x 6 (12)
3, [RP, SZ] x 6 (18)
4, [RP, RP, SZ] x 6 (24)
5, [RP, RP, RP, SZ] x 6 (30)
6, [RP, RP, RP, RP, SZ] x 6 (36)
7, [RP, RP, RP, RP, RP, SZ] x 6 (42)
8, [RP, RP, RP, RP, RP, RP, SZ] x 6 (48)
9 - 32, Minden rövidpálcába egy rövidpálca (48)
33, 6 rövidpálcába rövidpálcát horgolunk, majd a 7-8-at együtt kötjük le, és ezt ismételjük 6-szor, azaz [RP, RP, RP, RP, RP, RP, F] x 6 (42)
34, [RP, RP, RP, RP, RP, F] x 6 (36)
35, [RP, RP, RP, RP, F] x 6 (30)
36, [RP, RP, RP, F] x 6 (24)
37, [RP, RP, F] x 6 (18)
38, [RP, F] x 6 (12)
39, F x 6 (6)

Én személy szerint (de kinek hogy kényelmes), a 38. sor után tömtem ki, s mikor ezzel megvoltam, akkor készítettem el a 39. sort. Ha a horgolás végére értünk, 20-30 cm fonalat hagyva vágjuk le, hogy össze tudjuk varrni a lyukat.
* Megjegyzés: így utólag még 3 sort horgolnék 48 szemre, jobbak lennének tőle az elkészült darab arányai.

SZEM
Erre a figurára egy szem készült, ami három részből áll. A fehér darab körbehorgolva készül soremeléssel, a barna csak egy láncszemsor, amit érdemes odamérni a készülő darabhoz, hogy belőjük az ideális hosszát.

Fehér:
1, VH, RP x 6 (6)
2, Minden RP-be 2 RP, azaz SZ x 6 (12)
3, [RP, SZ] x 6 (18)
4, [RP, RP, SZ] x 6 (24)
*5, Itt jön egy trükkös megoldás, de nem kötelező elem: a rövidpálcák tetején kialakult lánszemek mindegyikének hátsó szálába öltve csúszószemmel készítettem még egy sort sárga fonalból, így felvarráskor a szem egésze kicsit előredomborodik.

Fekete
1, VH, RP x 6 (6)

Barna
1, 16 LSZ, bezárva

Ha mindhárom elem elkészült, először a fekete korongot varrom a fehérre, majd a feketét körbeölelőn varrom fel a barna kört. Végül az elkészült szeme varrom a testre.

SZEMÜVEG
Két darabból készül, egy "fánkból" és egy pántból.

Keret (körbe kötve, soremeléssel)
Fekete
36 láncszemből álló hurkot készítünk, ebbe horgoljuk az első sort
1, RP x 33 (33)
2, [RP x 10, SZ] x 3 (36)
Szürke
3, [RP x 11, SZ] x3 (39)
4, [RP x 11, F] x 3 (36)
5, [RP x 10, F] x 3 (33)
Az első és utolsó sort csúszószemekkel összedolgozzuk (vagy egyszerűen összevarrjuk - kevésbé igényes megoldás), miközben folyamatos tömjük ki a már bezárt részt.

Pánt (fekete; ezt is érdemes a már kitömött testre mérve elkészíteni, kijöhet más, mint nekem)
45 láncszemből álló láncszemsort készítünk
1, 38 hamispálcát horgolunk bele

Előbb felvarrjuk a pántot a testre (a két vége a szem két oldalától indul), majd a szemüveg keretét, ami így rátakar a pánt végeire.

GATYÓ
Az overállt kék fonalból a 13. sorig körbehorgolom, soremelés nélkül szemjelölővel, majd ott kettéválasztva horgolom tovább, így készül az eleje és a hátulja. Alapvetően nagyon szorosan horgolok, úgyhogy a nadrág esetében elég volt annyit tenném, hogy a 3,5-es tűt megtartva lazább horgolással készítettem, de lazábban horgolóknak javaslom, hogy ennél a darabnál váltsanak 4-es tűre.

1, VH, RP x 6 (6)
2, Minden RP-be 2 RP, azaz SZ x 6 (12)
3, [RP, SZ] x 6 (18)
4, [RP, RP, SZ] x 6 (24)
5, [RP, RP, RP, SZ] x 6 (30)
6, [RP, RP, RP, RP, SZ] x 6 (36)
7, [RP, RP, RP, RP, RP, SZ] x 6 (42)
8, [RP, RP, RP, RP, RP, RP, SZ] x 6 (48)
9 - 13, Minden rövidpálcába egy rövidpálca (48)

Eleje (az előző kör első szeménél kezdem, de innentől oda-vissza horgolom)
14-19, RP x 12

Háta (az utolsó kör 24. szeménél kezdem, oda-vissza horgolom)
14-16, RP x 12
17, RP x 12, majd 20 láncszemből álló láncszemsorral tovább megyek (a nadrág pántja)
18, 1 láncszemmel fordulok, 18 RP a láncszemsorba, 12 RP az overáll hátába, 20 láncszemmel tovább megyek (másik pánt)
19, 1 láncszemmel fordulok, 18 RP a láncszemsorba, 12 RP az overáll hátába, majd egy csúszószemmel befejezem, a fonalat hosszúra hagyva elvágom

A pántokat az overáll elejéhez varrom. A nadrágot nem varrtam végig a testre, csak a megmaradó fonalvégekkel rögzítettem, hogy ne essen le róla.

KAROK
Két darab készül, sárga és fekete fonalból, körbe kötve, szemjelölővel.

Fekete
1, VH, RP x 6 (6)
2, Minden RP-be 2 RP, azaz SZ x 6 (12)
3, RP x 12 (12)
4, RP x 12 (12)
5, [RP, RP, F] x 4 (8)
Sárga
6-18, RP x 8 (8)

A fonalat hosszúra hagyjuk, a karokat puhán kitömjük, és a testre varrjuk.

LÁBAK
Két darab készül, kék és fekete fonalból, folyamatos körbehorgolva, szemjelölővel.

Fekete
1, VH, RP x 6 (6)
2, Minden RP-be 2 RP, azaz SZ x 6 (12)
3, [RP, SZ] x 6 (18)
4, [RP, RP, SZ] x 6 (24)
5, Minden RP-ba egy RP (24)
Kék
6, RP x 24 (24)
7, F x 12 (12)
8-9, RP x 12 (12)

A lábakat kitömjük, a hosszúra hagyott fonalvéggel az overállhoz varrjuk.

És ezennel el is készült a minyonunk.

Az ideit megelőző években gyöngyfűzőtűn kívül egyéb varróalkalmatosság nem járt a kezemben. Ezek pedig fogyóeszköznek minősülnek (nálam), így hosszútávú tárolásuk nem okozott gondot.

Ám az újkeletű hímzős és amigurumizós hajlamaim hatására egyre több, különféle funkciójú tűt gyűjtöttem be, és mivel nem volt állandó helyük, csak reménykedtem, hogy legközelebb is megtalálom őket. Hogy ezt a tarthatatlan helyzetet mederbe tereljem, elhatároztam, hogy rendelek egy tű-tartót egy kézműves lánytól, aki hajlamos ilyesmiket gyártani. Aztán arra jutottam, hogy ezt én is meg tudom csinálni, persze az általam használt technikákkal, anyagokkal.

Így született ez a körbehorgolt, pelenkaöltéssel szegett-varrott, cicás gombbal megkoronázott tok, ami kagyló-mód rejti belsejében a lényeget.

Nálunk anyának és a nagymamámnak jár ezen a napon ajándék. Virágot csak akkor veszek, ha nagyon nincs időm legalább valami apróságot készíteni nekik.

Idén nem kifejezetten aprósággal leptem meg őket. A húsvéti hímzett tojás projektből elég sok hímzővásznam maradt, így némi gondolkodás után arra jutottam, hogy visszatérve az óvodai hagyományokhoz, legyen keresztszemes könyvjelző az idei ajándék.

Elkezdtem neten ötletek után kutatni, és találtam egy nagyon jó gyűjteményt, hagyományos magyar mintákkal. Innen választottam ki kettőt, és már kezdődhetett is az öltögetés. Elég feszített tempóban kellett dolgozni, mivel csak április közepétől tudtam erre koncentrálni, és csak esténként tudtam vele foglalkozni. A véghajrában még egy éjszakázás is belecsúszott - az anyag beszegése és összevarrása mindig jóval tovább tart, mint ahogy azt elképzelem.

De végül nagy volt az öröm és a tetszés a fogadó oldalon, úgyhogy mondhatjuk, hogy megérte.

Az első önállóan készített amigurumi figurám egy cica lett. Az eredeti, Dropsos mintát kicsit egyszerűsítettem, így kevésbé kelt dilis benyomást az állat. Amire még oda kell figyelni, ha ilyesmivel próbálkozik az ember, hogy mennyire tömi ki a figurát. Én most bizony túltömtem nyommerkámat, ezért világít át a horgoláson a tömőanyag.

Könyvjelzőt készítettem mostanság (egyebek mellett). A tojások után még meglehetősen benne voltam a keresztszemesben, anyagom is maradt hozzá, így a technika adta magát.

Már csak az ábrát kellett kitalálni. Nagyon szeretem a Gaudí keresztet, mint formát, végül az alapján próbáltam elkészíteni a hímzés mintáját. Nagyjából úgy sikerült, ahogy képzeltem. (Ha valaki megkívánja, berajzolom, csak jelezze.)

Amint azt a felvezető bejegyzésben ígértem, bemutatom az elkészült tojásokat, illetve werkfotókkal és praktikus tanácsokkal egészítem ki a készítés menetére vonatkozó előzetes leírást.

Először is meghímeztem az összes mintát. Mindegyikből kettőt, vagy négyet, attól függően, hogy egy vagy két tojásra akartam rárakni. Lehet, hogy csak a gyakorlat hiánya teszi, de másfél-két óra kellett egy-egy kis ábra elkészítéséhez, amit ha összeadunk, nem kevés munka volt már ebben a részben is.

Ezek után igencsak meglepődtem, hogy nem a ragasztás volt a simábbik része a dolognak. Két igen csúnyácska tojás volt az ára annak, hogy rájöjjek a megfelelő technológiára. Nem tartom meg magamnak a receptet, okuljatok!

Amire szükség van:
- olló (én végül egy kisolló mellett kötöttem ki, a képen láthatóval ellentétben),
- hobbiragasztó,
- egy olyan ecset, amivel többé nem szándékoztok festeni,
- zsepi vagy nedves ruha (nyakig ragasztós lesz az ember, és mindenre átkenődik, amihez hozzá nyúlunk),
- a hungarocell tojás és a hímzett vászon.

És már jön is az első trükk: nem ragasztunk fel mindent egyszerre! A filc csíkot ezért is hagytam ki a fenti felsorolásból. Ha egy nekifutásra akarunk minden felragasztani, akkor garantáltan nem csak mi, és a közvetlen környezetünk lesz vastagon ragasztós, hanem a hímzett minta is, amiről utólag nagyon nehéz leszedni a rászáradt ragacsot. Arról nem is beszélve, hogy össze-vissza fog csúszkálni a vászon a tojáson, és végül tuti nem ott köt ki, ahova szántuk.

Miután rájövünk, hogy a ragasztásra bizony egy napot rá kell szánni, visszaveszünk a tempóból.

Először körbevágjuk a mintákat, így könnyebb lesz rásimítani a tojásra, és kevesebbet kell majd a végső igazításnál levágni róla.

Ha valami okból a minta hátoldala nem lett (szépen) eldolgozva, ekkor még korrigálható. Ragasztóval rögzíthetjük a hímzett fonákon, így nem fognak átütni a szanaszét ágazó szálak a vásznon ragasztás után.

Ezután jön a dolog lemocskosabb része. A tojás felületét a felező vonalig vastagon(!) bekenjük ragasztóval (ehhez kell az ecset). Pár percig hagyjuk száradni. Majd rárakjuk a vásznat. Először a mintát nyomjuk rá, hogy az biztosan a megfelelő helyre rögzüljön. Ezután a maradék anyagot simogatjuk a szélek felé. Eközben a vászon lyukacskáin át persze átnyomódik a felesleg a ragasztóból, úgyhogy fokozottan vigyázni kell, hogy a heves simogatás, nyomákolás, szuszmákolás közben a mintát már ne kenjük össze (mint ahogy azt én tettem az alábbi példán).

Ezt követően félretesszük a tojásokat száradni. Fél óra múlva már hozzájuk lehet nyúlni, de én egyéb elfoglaltságaim miatt csak órákkal később tértem vissza hozzájuk, addigra kőkeményre, mozdíthatatlanra száradtak.

Ezután jön a következő menet. A vásznat a tojás felelzővonalánál körbevágjuk.

Majd a minta párjával a fenti lépéseket megismételjük.

Újabb néhány óra száradást követően jöhet a befejezés. A másik oldali vásznat is fazonra igazítjuk. De még ezt megelőzően a levágott filc csíkot vékonyan bekenjük ragasztóval. Fontos, hogy ne legyen sok a ragasztó, mert akkor egyáltalán nem ragad, viszont teljesen elázik. Vékony ragasztóréteggel, és annyi száradással, amíg levágjuk a felesleges vásznat, tud működni a dolog.

Ennél a lépésnél is érdemes vigyázni, hogy a filc külső fele ne legyen nagyon ragasztós, de ezen a színen száradás után nem látszik, úgyhogy nem ez volt a folyamat kritikus pontja.
Aggódtam, hogy esetleg a filc lehámlik, de négy nap után annyira masszívan tartja a ragasztó, hogy előbb trancsírozom szét az anyagot, mint hogy lejöjjön.

Így aztán ki merem jelenteni, hogy sikeres volt a hímzett tojás projekt.

Az elmúlt két péntek estét egy budapesti fonalbolt üzlethelyiségében töltöttem, gyönyörű fonalak között horgolgatva. Egy vérbeli pedagógus és kézimunka mágus okított az amigurumi rejtelmeire. Aki még mindig ott tartana, hogy "ami...mi?", annak segítségül a szó jelentése: horgolt, kitömött játék.

Merle, a vércsirke

Évek óta kacérkodtam már a technikával, de sok más dologgal ellentétben ebbe nem mertem önállóan belevágni, hátha van valamilyen trükk, amiről jobb ha tudok. Ezért aztán habozás nélkül éltem a lehetőséggel, mikor az a facebookon szembe jött velem.
Az első alkalommal kezdetnek felmértük, hogy a résztvevők milyen viszonyban vannak a horgolással - az alapoktól kell kezdeni, vagy egyből belecsaphatunk a rafinériákba... Először megtanultunk varázshurkot készíteni. Teljesen izgalomba jöttem ettől a trükktől, mostantól minden körbehorgolást ezzel fogok kezdeni. Ezután a szaporítást és fogyasztást gyakoroltuk, egy ingyenes netes mintát követve, hogy otthon újra átnézhessük, befejezhessük, ha nem értünk volna a végére. Végül megismerkedtünk a kitömés mikéntjével is.
Az egészben csupán annyi hiba volt, hogy amikor beszereztem a fonalat - egy lehetetlen nyershús színű árnyalatot, ami annyira nem passzol semmihez, hogy úgy gondoltam, bármilyen figurához jó lesz -, még nem tudtam, hogy egy húsvéti kiscsibét fogunk elkészíteni. Így kezdett alakot ölteni Merle, a vércsirke.

Az első alkalom eredménye: a test

És a szorgalmi házi feladat: a tartozékok (szárnyak, lábak, csőr és taréj)

A következő alkalomra elkészítettem a csibe többi alkatrészét, és milyen jól tettem, mert az alkalmat azzal kezdtük, hogy megnéztük, hogy kell felvarrni a tartozékokat a testre. Ezt követően, gyakorlásképp elkészítettük egy emlős lábát. Végül jött a mintaolvasás begyakorlása, ennek eredménye egy újabb kis figura lett.

A mintaolvasási-gyakorlat eredménye a gombácska

Örülök, hogy rászántam a dologra ezt a kétszer másfél órát. Hasznos dolgokat tanultam, amikre nem feltétlenül jöttem volna rá magamtól, ha autodidakta módon vágok neki. Másrészt, elég sűrű két hetem volt amúgy is, és kicsit úgy indultam el az első alkalomra, hogy nem vagyok normális, hogy ilyen plusz terheket veszek magamra... Végül remek kikapcsolódásnak bizonyult, nagyon jó hangulatú esemény volt. Kicsit olyan érzésem van, hogy ilyesmi lehet az egykori fonók modern átirata.

Évente két-három alkalommal megváltozik a gusztusom a körömlakkok terén. Néha olyan gyökeres ez a változás, hogy az általam favorizált nagy és színes gyűrűk elkezdenek nem beleilleni a képbe. Most is ez volt az oka annak, hogy ezt a pár perc alatt elkészíthető együttest megalkottam.

Ami szükséges hozzá:
- Ékszeralap és bele való üveglencse. Hobbiboltokban ezt egységcsomagként is árulják, de mostanában már turkálós alapon is összeválogatható, ami azért szerencsés, mert az egybe csomagoltakból bosszantóan gyorsan kifogynak.
- A kedvenc körömlakkod.

Az elkészítés trükkjei:
Az üveglencse hátulját és az ékszeralapot megtisztítod. Én ezt szappanos vízzel és száraz papírzsepivel szoktam tenni. A üveglencse hátuljára vékonyan, egyenletesen felviszed a lakkot, az ékszeralapra valamivel vastaggabban. Pár percet vársz, míg már nem folyik olyan nagyon.  Ekkor az üveglencsét óvatosan elhelyezed a foglalatban, és nagyon finoman összenyomod. Ha elég vastag volt a lakkréteg, akkor egy apró nyomás után félre teheted száradni. Fontos, hogy ne nyomd nagyon erősen, mert akkor kifolyik a lakk, és foltos lesz a lakkréteg a lencse alatt. Az esetleg kifolyt lakkot száradás után körömlakk lemosóval eltávolítod (ha elég gyors vagy, közvetlenül a kifolyás után egy papírzsepivel is le lehet törölni, csak vigyázz, ne nyomj ki a lencse alól még többet).

És már el is készült a látványos ékszered.

Egy kedves barátném kért meg, hogy ha időmbe belefér, esetleg nem készítenék-e képeket egy dalról. Nem volt kis falat, de jó volt, hogy kizökkentett a hetek óta tartó keresztszemes hímzésből.

Először az ornitológiai ismereteimet kellett bővíteni-frissíteni. Utána a technikát kellett kitalálni, majd elő kellett ásni a mélyen eltemetett akvarell készletet.

Ez lett az eredmény:

Tavaly anya ajánlotta a figyelmembe a Nők Lapja húsvéti ötleteit, kiemelve a keresztszemes hímzéssel díszített tojásokat. Akkor már nem volt időm nekikezdeni a feladatnak, éppen ezért idén már jóval korábban megkezdtem az előkészületeket.

Forrás: Nők Lapja 2014/16

A beszerző körút múlt héten lezajlott. Amire szükség volt:
6-os hungarocell tojás: Ezt hobbiboltokban érdemes keresni, de a héten egy Röltex üzletben is láttam, bár ott ömlesztett formában mindenféle méret volt. Tavalyi tapasztalat, hogy az ünnep közeledtével teljesen kifogynak belőle, úgyhogy érdemes mielőbb lecsapni rájuk.
Fehér hímzővászon: Tojásonként 2x10x10 cm szükséges, de az, hogy mennyit tudsz venni, attól függ, hogy mi a minimális megvásárolható mennyiség. A Röltexben, ahol én vettem, kb. 1,20 m széles tekercsben van, és 20 cm-nél kisebb csíkot nem szívesen vágnak le belőle. Mivel 10 tojásban gondolkodom, ez szerencsésen jött ki, még próbadarabnak is jutott az anyagból.
Kézműves filc: Röltex, hobbibolt a lelőhely. Érdemes több helyen körülnézni, hogy megtaláld azt a színt, árnyalatot, amire szükséged van.
Osztott hímzőfonal: A választott színből három árnyalat (a legvilágosabb és legsötétebb között legyen nagy különbség, különben összefolyik a minta - saját tapasztalat...), fehér, sárga, kétféle zöld.
Hímzőfonal vagy cérna: Az ábrák kontúrozásához. A legsötétebb árnyalattal egyező színben.
Cikk-cakk olló: A filc vágásához.
Ragasztó: Textilragasztót írtak az eredeti mintában, én egy általános hobbiragasztó mellett döntöttem, miután megtanácskoztam a kérdést az eladólánnyal - elvileg a textilragasztó textilt textilhez ragaszt jól, általános felületre ajánlatosabb a másik.

A készítés menete:
Egy tojáshoz 2 db 10x10-es hímzővászon darab kell. Mindkettőnek a közepére ráhímezzük a mintát. Jelöljük a tojás felét. Először az egyik oldalt vékonyan bekenjük ragasztóval az osztásig, és ráragasztjuk a textilt, vigyázva, hogy ne maradjon gyűrött. A felén túllógó anyagot levágjuk. Ugyanígy járunk el a másik oldalon is. Ezután filccsíkot ragasztunk az illesztésre, és kész is.
Eddig két tojásnyi mintát készítettem el. Az általános iskolai technika órák óta nem hímeztem keresztszemest, úgyhogy nem indult zökkenőmentesen. A hímzővászon, amit választottam, nagyon sűrűn lyukacsos (tudatos választás volt, nem akarom, hogy a ragasztás után átüssenek a hátoldalon esetleg nem eldolgozott szálak), kifejezetten csúnya volt az osztott hímzővel a minta. A megoldás az lett, hogy szétszedtem a fonalat, csak 3-3 szálával dolgozom. Ugyanez az oka annak, hogy varró cérnával készítem a kontúrt.
A ragasztásig még nem merészkedtem el, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire fog működni a ragasztó.

De erről csak néhány hét múlva fogok beszámolni, mikor lépésről-lépésre fotókat is felrakok a készítés menetéről, és az elkészült tojásokat is bemutatom.
Addig is, ha van rá igény, esetleg felrakom a keresztszemes ábrák mintáit. Íme:

 Forrás: Nők Lapja 2014/16

Update: Felkerült a bejegyzés folytatása.

Az egyetem első évében rengeteget kellett sraffozni. A legtöbben viszonylag gyorsan meg is utálták. Én szeretem az ilyesféle agykikapcsoló munkát, aminek a végén jó esetben valami látványos dolog születik. Hiányzott már a kézi sraffozás, a csőtoll, az üvegezőasztal.

Közeledett egy névnap, gondolkodtam, mit adhatnék ajándékba. A célszemély sok egyéb más mellett, igen lelkes sorozat-néző. Úgy gondoltam, ebben az irányban érdemes elindulni. Kicsit töprenkedtem, hogy tudnám összehozni a sraffozhatnékomat a sorozatokkal, és így jött az ötlet, hogy begyűjtök egy képet a főhősről, lebutítom annyira, hogy két-három árnyalatnál több ne maradjon benne, és ezeket a foltokat már tudom reprodukálni tussal úgy, hogy még felismerhető maradjon. Kipróbáltam, sikerült. Annyira megjött a kedvem, hogy egy képnél meg sem álltam.

Az első próbálkozás: Dexter. Még a csőtoll is rendetlenkedett a hosszú kihagyás után, az én kezem sem volt olyan biztos, mint egykor.

A második: Walter White, avagy Heisenberg.

A képek trükkje, hogy bár közelről is felismerhetők, de csak távolról szemlélve kelnek igazán életre, szóval muszáj őket fellógatni a falra.
Úgy éreztem, hogy ha üveg mögé raknám, bekeretezném, az elvenne abból az egyszerűségből, ami a leginkább jellemzi őket, úgyhogy mást kellett kitalálni. Végül habkartonra kasíroztam őket, és papírcsipeszt csattintottam a homlokukra, már csak szög kellett és kalapács.

Ha lesz rá igény, a következő portré elkészítéséről werk fotókat is rakok fel, mivel kis gyakorlással és türelemmel különlegesebb eszközök nélkül is elkészíthető.

Miben különbözik a gigaprojekt az óriásprojekttől? Egyrészt a prodoktum méretében, számosságában. Egy óriásprojekt lehet egy pulcsi, egy sál-sapka szett, egy karácsonyfadísz vagy húsvéti tojás készlet. A gigaprojekt kicsit nagyobb. Esetünkben egy 190*210-es ágytakaró. Másrészt az elkészítés időtartamában. Az óriásprojektet elkészíteni egy-két hét, max egy-két hónap alatt lehet, attól függően, hogy naponta mennyi időt tud rászánni az ember. A gigaprojekt... Ezen a darabon hetente 2-3 akalommal 2-3 órát tudok dolgozni. Úgy számolom, hogy a legjobb eset az, ha idén kész lesz. Szerencsére nem sietek vele sehova. :)

De hogy mi is lesz ez? Az utóbbi hónapokban sokat barangoltam a Drops Design mintái között, ott estem szerelembe első látásra ezzel a darabbal. Azonnal neki is kezdtem. Be kell vallanom, nem Drops Delightból készül, hanem Yarnart Merino Batik fonalból, mert a lakás melletti Röltexben ezt tudtam azonnal megvenni. A színátmenetek kcsit talán kevésbé harmonikusak, de így is nagyon színes, és puha-meleg lesz.
Egy gombóc fonalból körülbelül egy sornyi négyzet jön ki. Szóval olyan 20-22 gombócra lesz szükség. Mikor erre a megállapításra jutottam, akkor tudatosult bennem, hogy kicsit nagyobb lesz a takaró, mint a mintában "nagy"ként emlegetett. De megéri a fáradtságot.

Egy elem. Háromszázad magával takaró lesz belőle.

A babrálás már évek óta zajlik. Mióta megkaptam az első indián csomózós könyvemet. Illetve dehogy - azóta, hogy általánosban a tanítónénink belénk oltotta a gyöngyfűzés iránti rajongást. Az évek során aztán megtanultam különböző fűzési, fonási módokat, kötni és horgolni, időnként festek és rajzolok, még origamizok is, ha a helyzet azt kívánja. Ha látok valamit, ami megtetszik, akkor utánajárok, hogy hogyan is kell ilyet csinálni.
Facebookon először a privát profilomon osztottam meg a kedves ismerőseimmel a tudományom, majd egy éve - baráti unszolásra - egy külön, erre szakosodott oldalon kezdtem elhalmozni az érdeklődőket a produktumaimmal.

Miben lesz más ez a blog? Könnyebben lehet majd tájékozódni a különböző babrálmányok között. Ha valakinek a mintáját használtam, azt eddig is mindig közzétettem, de itt lehetőségem nyílik, hogy a saját kútfőből készült dolgokhoz werkfotókat is csatoljak, ne csak a végtermék képét. Összeállítok egy linkgyűjteményt olyan oldalakhoz, ahonnan szívesen merítek ötletet, illetve olyan alkotókhoz, akiknek a termékeit szívesen megveszem a különböző kézműves vásárokon. Igyekszem majd olyan útmutatókat összeállítani, amik alapján bárki érdeklődő elkészítheti a neki tetsző bigyókat. A különböző nagyprojekteket is próbálom majd lépésről lépésre publikálni, csak hogy lehessen szörnyülködni, hogy mennyit tudok tökölni egy-egy dologgal.

Előreláthatóan ebben az évben nem leszek olyan aktív, mint az eddigiekben, mivel egy másik projekt (Olvasópróba 2015) többé-kevésbé kitölti minden szabadidőmet, ezzel együtt senki nem fog babrálmány nélkül maradni. :)